Gyermekgyógyászati Útmutató 2001. május

Előszó

A Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium szakmai megfontolások alapján és belső indíttatástól vezérelve elhatározta, hogy kidolgozza a gyermekgyógyászati szakma diagnosztikus és terápiás irányelveit A teljes munka folyamatban van, s az olvasó most a leggyakoribb kórképek és tünetek gyermekorvosi irányelveit tarja egyelőre a kezében. Előszó A Kollégium a szakmai ajánlások/protokollok kidolgozását azért tartja fontosnak, mert ezáltal gyorsan áttekinthető, könnyen kezelhető, diagnosztikus algoritmusokat tartalmazó, elfogadott terápiás sémákat bemutató segédeszköz áll a beteg gyermekeket kezelő hazai orvosok rendelkezésére. A Kollégium meg van arról győződve, hogy a gyermekgyógyászat korszerű műveléséhez szükséges ismeretek megtalálhatók az idegen nyelvű és hazai kézikönyvekben. Az irányelvek gyűjteménye ezen a téren tehát nem nyújt többet. Mégis hasznos lehet egy ilyen összeállítás, mert magyar nyelven íródott és a gyakorlati orvostudomány műveléséhez ad standardizált segítséget. Az orvosi protokollok használatának elterjedése tehát sematizálja a diagnosztikus és terápiás tevékenységet. Ez azonban nem baj, hiszen a standardizálás a szakmai minőség javulását is eredményezi. Használatának előnye az, hogy az adott kórképben leírt diagnosztikus és terápiás protokollok hatékonyabb gyógyító munkát eredményeznek.
A hangsúly az irányelveken van és nem a protokollon. A protokoll ugyanis szigorú leírását adja valamely tevékenységnek, s feltételezi, hogy az attól való eltérés az eredményességet károsan befolyásolja. Ugyanez nem igaz a diagnosztikus és terápiás irányelveket magukba foglaló orvosi „protokollokra". Amennyiben a protokoll kifejezést használjuk, úgy feltételeznünk kell, hogy azok átlagos kórképekre íródtak. Minthogy átlagos kórkép és tünet csak a tankönyvben létezik, az irányelvektől való eltérés lehetőségét a Kollégium elismeri és a szakma biztosítja. Ezt a betegek egyedi jellege és a betegségek sokszínűsége indokolhatja. Az orvosi protokolloktól való eltérés egyben az orvosi tevékenység szabadságát is garantálja. Mégis, az orvosi munka minőségi kontrollja csak úgy valósul meg, ha az irányelvektől való eltérés minden esetben szakmailag megalapozott és kellően dokumentált.
Ez a gyűjtemény a Kollégium által elfogadott, leggyakoribb hazai gyermekgyógyászati kórképet és tünetek orvosi protokolljait tartalmazza. Nem foglalja magába a kollégiummal rendelkező, gyermekeket kezelő szakmák (pl.: gyermeksebészet) ajánlásait. Az útmutatót a Kollégium tagjain kívül a hazai gyermekorvosok legkiválóbbjai írták és lektorálták. Őszintén remélem, hogy az irányelvek hasznos segítséget nyújtanak a beteg gyermekek gyógyításával foglalkozó kollégák számára. Vissza