Gyermekmunka a gyáriparban

Előszó

Marx 1856-ban ezt írja Engelsnek: "Az úgynevezett 1848-as forradalmak csak jelentéktelen események, kis törések és szakadások az európai társadalom száraz kérgén. A társadalmi forradalom igazában semmi újat nem talált ki 1848-ban. Gőz, elektromosság és önműködő gép sokkal veszélyesebb természetű forradalmak, mint amilyen Barbés, Raspail és Blanqui polgároké. Egyetlen jellegzetes nagy ténye van a XIX. századnak, oly tény, melyet senki sem tagadhat: egyrészt életre keltek olyan ipari és tudományos erők, amelyeket az emberi történet előbbi korszakai még csak nem is sejtettek, másrészt a hanyatlásnak olyan tünetei mutatkoztak, amelyek messze túlhaladták a római birodalom végső korszakának borzalmait. Napjainkban minden a maga ellentétével terhes. A gép, amely az emberi munka megrövidítésének és gyümölcsöztetésének csodálatos erejével ajándékozott meg bennünket, éheztető és agyondolgoztató lénnyé változott. A tudománynak tiszta élete is képtelennek látszik arra, hogy a tudatlanság sötét hátterébe fényt vessen. Úgy látszik, mintha minden találmányunk és haladásunk az anyagi erőknek értelmi élettel való áthatását eredményezné és az anyagi erő mégis nevetségessé teszi az ember életét. Ez az ellentét egyfelől a modern ipar és a tudomány közt, másfelől a modern nyomor és züllés között; ugyanez az ellentét korunk termelő erői és társadalmi viszonyai között is kitapogatható, uralkodó, kétségbevonhatatlan tény. Némely ember túlteheti magát rajta; mások szabadulni óhajtanak a modern összeütközésektől. Mi tudjuk, hogyha a társadalom új erői kellőképp működnek, csakis az új emberek tudnak uralkodni rajtuk - s ezek a dolgozó emberek. Ők a modern kornak éppen olyan találmányaként jelennek meg, mint maga a gép."
Az ellentét kihangsúlyozása nem véletlen és nem is hirtelen meglátás eredménye. A Kommunista Kiáltványban lefektetett osztályharc-elméletnek a XIX. század társadalmi viszonyaira való alkalmazása tűnik itt elénk; a gépi kultúra két fő-mozgatótényezőjének, a kapitalizmusnak és a proletariátusnak szembeállítását figyelhetjük meg. E kettő feltételezi egymást és elválaszthatatlanok egymástól. Kapitalizmus nem képzelhető el proletariátus nélkül, de a proletariátus sem fejlődhetnék az útjában álló ellentétes erő, a kapitalizmusnak gátló hatása nélkül. Ha már most a modern társadalom e két osztályát egymáshoz való viszonyukban egy bizonyos szempontot kiemelve akarjuk vizsgálat alá venni, mindenekelőtt azokat a határozmányokat kell kutatnunk, amelyek e két osztály lényeges összetevőit legjobban magukban foglalják. Vissza