Gyógyítás szívglycosidákkal

Előszó

Az elméleti orvostudomány gyorsütemű fejlődése napjainkban már nemcsak abban nyilvánul meg, hogy szinte minden évben valamilyen új, elvi jelentőségű felfedezéssel bővül a physiologia, pathologia vagy pharmakologia ismeretanyaga. Lényegesen rövidebbé vált az a latencia, mely az új elméleti felfedezésektől azoknak mindennapos klinikai alkalmazásáig szükségszerűen eltelik. Az elmélet és gyakorlat közötti távolság e beszűkülésének fő oka természetesen az, hogy a kutatómunka ma világszerte egyre inkább a klinikai gyakorlat által felvetett problémák felé irányul. Kétségtelen azonban, hogy a modern gyógyszerkutatás fejlődése, a nagy gyógyszergyárak gyors és rugalmas reakciója minden új elméleti kutatási eredményre nagymértékben elősegítette e folyamat meggyorsulását.
A tudomány új eredményei évente számos új, eddig nem ismert támadáspontú és hatékonyságú gyógyszert árasztanak a gyakorló orvosok felé. A vizsgáló módszerek finomodása és klinikai pharmakológiai szemlélet fejlődése azonban nemcsak új szerek felfedezéséhez vezet, hanem igen sokszor régen ismert, klasszikusnak tekintett gyógyszerek hatásmechanizmusának pontosabb megismerését és ezzel a klinikai alkalmazás eddigi irányelveinek átértékelését is eredményezi. E megfontolások vezettek a glycosida kezelésről szóló rövid összefoglalás közreadásához. Az összefoglalás feladata lenne, hogy áttekintést nyújtson az elmúlt tíz évben a glycosida kutatás terén elért fontosabb eredményekről és ezek tükrében felvázolja a szívbetegek glycosida-kezelésének irányelveit. Az olvasóra bízzuk annak eldöntését, sikerül-e a magunk elé kitűzött célt legalább megközelítően elérni. Vissza