Gyógyító ásványok

Előszó

Gyémánt, rubin, topáz, lazúrkő- sokan csupán státuszszimbólumként birtokolják ezeket az értékes kristályokat anélkül, hogy tudatában lennének az egyes ásványok mágikus, feszültségoldó, energetizáló vagy éppen fájdalomcsillapító hatásának. Szinte minden nagy kultúra felismerte, hogy az ásványok hatásos védelmet nyújtanak a balszerencse, a manipulációk, a bánat és a fizikai sérülések ellen. Szokás volt az is, hogy az uralkodók fejdíszekbe vagy koronába ágyazva drágaköveket viseltek. Igen gyakran díszítettek ásványokkal szentélyeket, templomokat és szobrokat is. Tiszta rezgésük nyugalommal töltött el mindenkit, és kiterjesztették gyógyító erejüket az őket csodálókra. Az új, tudományos szemlélet hatására a drágakövek titokzatos hatása lassanként feledésbe merült. Az egyre természetközelibb életmód iránti vágy viszont a gyógyító hatások újrafelfedezéséhez vezetett. Minden kristálynak megvan a maga jellegzetes rezgése, amelyet átad az emberi testnek. Magától értetődik, hogy a nagyobb kövek több elektromágneses energiát képesek befogadni, és emiatt a gyógyító hatásuk is erőteljesebb.
A vörös színű kövek, mint amilyen a rubin, a gránát, a karneol és hematit, vérzéscsillapító és gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek, míg a sejtelmes lila árnyalatú ametiszt megóvja viselőjét az alkohol- és drogfüggőségtől, segít megelőzni a stressz okozta betegségeket, erősíti a szervezet védekezőrendszerét, és elűzi a rémálmokat. Vissza