Gyógyszertan

Előszó

Részlet a könyvből:

A „gyógyszer" fogalma és a gyógyszerhatás lényege.

Gyógyszereknek azokat az anyagokat nevezzük, amelyek bizonyos physicai vagy chemiai tulajdonságaik alapján azon célból nyujtatnak a betegeknek, hogy meggyógyuljanak vagy szenvedéseik csökkenjenek. Mivel a mérgeknek helyesen alkalmazott kicsiny adagaival is lehet gyógyítani, viszont a legártatlanabb gyógyszer is (konyhasó) megöli az embert, ha óriási adagban alkalmazzuk: nyilvánvaló, hogy a gyógyszer és méreg között éles külömbség nincsen s a gyógyszertan és méregtan egymással rokon és szét alig választható tudományok. Rokonságban állanak még a gyógyszerek a tápszerekkel is. Az elgyengült beteg legjobb gyógyszere a jó táplálék. Azért összes élelmiszereinket joggal még sem sorozhatjuk a gyógyszerek közé s oda csak a concentrált tápértékű, vagy a rendesnél könnyebben és tökéletesebben kihasználható tápanyagokat (csukamájolaj, albumosék, peptonok, húskivonatok) esetleg ezeknek bizonyos gyógyszeres vegyületeit (vas-mangan albuminatok) számítjuk. A gyógyszerek javarésze chemiai energiával felruházott anyag és a gyógyszerhatás lényege nem egyéb, mint azon physikai és chemiai változások összessége, amelyek a szervezetet alkotó sejtekben reactioképen folynak le a beadott gyógyszer következtében. Két factorról függ tehát az: egyfelől a gyógyszernek, másfelől sejtanyagainknak chemiai és physicai sajátságaitól. Mivel az utóbbiakról ismereteink még eddig nagyon hiányosak, természetes, hogy a lefolyó reactiókról a legtöbbször nem tudunk semmit sem. Vissza