Gyógyszertan

Előszó

Gyógyszereknek azokat az anyagokat nevezzük, amelyek bizonyos physycai vagy chemiai tulajdonságaik alapján azon célból nyújtatnak a betegeknek, hogy meggyógyuljanak vagy szenvedéseik csökkenjenek. Mivel a mérgeknek helyesen alkalmazott kicsiny adagaival is lehet gyógyítani, viszont a legártatlanabb gyógyszer is (konyhasó) megöli az embert, ha óriási adagban alkalmazzuk: nyilvánvaló, hogy a gyógyszer és méreg között éles külömbség nincsen s a gyógyszertan és méregtan egymással rokon és szét alig választható tudományok. Rokonságban állanak még a gyógyszerek a tápszerekkel is. Az elgyöngült beteg legjobb gyógyszere a jó táplálék. Azért összes élelmiszereinket joggal még sem sorozhatjuk a gyógyszerek közé s oda csak a concentrált tápértékű, vagy a rendesnél könnyebben és tökéletesebben kihasználható tápanyagokat (csukamájolaj, albumosék, peptonok, húskivonatok) esetleg ezeknek bizonyos gyógyszeres vegyületeit (vas-mangan albuminatok) számítjuk.
A gyógyszerek javarésze chemiai energiával felruházott anyag és a gyógyszerhatás lényege nem egyéb, mint azon physicai és chemiai változások összessége, amelyek a szervezetet alkotó sejtekben reactióképen folynak le a beadott gyógyszer következtében. Két factortól függ tehát az: egyfelől a gyógyszernek másfelől sejtanyagainak chemiai és physicai sajátságaitól. Mivel az utóbbiakról ismereteink még eddig nagyon hiányosak, természetes, hogy a lefolyó reactiókról a legtöbbször nem tudunk semmit sem.
A változások csak ritkán olyanok, mint az egyszerű, chemiai reactiók, amelyek a gyökök kicserélődésével, új vegyületek képződésével járnak. Az ilyen reactiókat gyógyszer és organismus között sokszor könnyen észlelhető, sőt szemmel is látható anatómiai elváltozások kisérik, amilyenek a fehérjelecsapodások, szövetzsugorodások vagy éppen roncsolódások. Vissza