Gyógytestnevelés

Előszó

Tankönyvünk második kiadása tartalmazza mindazt, ami eddig elméletben és gyakorlatban helyesnek bizonyult. Kiegészült olyan anyagrészekkel, amelyek az eltelt idő alatt az orvostudomány és a gyakorlat területén előremutatnak, segítik a jobb, eredményesebb munkát és a haladást. Alapos és mindenre kiterjedő vizsgálatok folytak a tanuló ifjúság körében. Ezek felhívják a figyelmet olyan mozgásszervi elváltozásokra, amelyek a helyesen vezetett testnevelés és gyógytestnevelés munkájával megelőzhetők. Az elváltozások azonban legtöbbször javíthatók, ha időben, avatott és hozzáértő tanár foglalkozásaira kerülhetnek a fiatalok. Döntő szempont a megelőzés és az, hogy a rászoruló fiatal minél előbb kerüljön a számára megfelelő javító-gyógyító foglalkozásokra. Ez egyben rámutat arra a felelősségre is, amellyel a testnevelő és gyógytestnevelő tanárnak hivatására fel kell készülnie. A főiskolák és egyetemek a tanulmányi időszak alatt a tudomány alapjait, a szakma területének aktuális helyzetét tárják fel és adják át hallgatóiknak. Mindez megteremti a pálya indításának lehetőségeit, de egyben arra is rávilágít, hogy nincs befejezett stúdium. Tovább kell keresni, kutatni, meg kell találni azokat a társtudományokat, amelyek az eredményes haladást segítik. Nincs ez másképpen sem a testnevelőtanár-képzésben, sem a gyógytestnevelés területén. A fejlődés állandó, a gyógytestnevelés kapcsolódik a testnevelés és sport egyéb területeihez, hiszen a javító munka ezek mozgáskultúráját használja fel célszerűen, az adott elváltozásnak megfelelően. Az orvostudomány soha nem látott módon fejlődik, egyre inkább a megelőzés áll a kutatások középpontjában. Ami a testnevelő tanár számára elsajátítható, azt a tudást meg kell szereznie. A megelőzés tehát az egyik fontos feladat a gyógytestnevelő tanár munkájában. A másik az elváltozás javítása és minden lehetőség megragadása, hogy az elváltozás romlása elkerülhető legyen. Vissza