Gyökér, szár, virág

Előszó

Amikor kötetbe rendeztem most következő írásaimat, sokáig gondolkoztam, vajon milyen címet is adhatnék, ami röviden kifejezhetné, miért is írtam ezeket. Végül egyik írásom rövidített címét választottam, melynek a címe: A gyökér, a szár és a virág. Itt a gyökér őseink hagyományát jelenti, a déd- és nagyszülők szellemiségét. A szár a zsidó középnemzedéket takarja, amely ma alig látható, mert elpusztult, beolvadt, szétszóródott a nagyvilágban, vagy eltávolodott az eredeti zsidó hagyománytól. A virág jelképezi a mai fiatalságot, mely - nagy örömömre és meglepetésemre - virágzik, színekben pompázik, amikor keresi helyét és zsidó azonosságát, "gyökereit", ezért érdeklődő és igen tanulni vágyó. Írásaimmal megkísérlek szinte biológiai lehetetlenséget tenni, megkeresni a szárat és összekötni a virággal és a gyökérrel, amikor egyszerre szólítom meg a fiatalokat és a felnőtteket egyaránt.
Igen nagy szeretettel ajánlom tehát e kötetet hasznos olvasmányként fiatalnak és öregnek, mindazoknak, akik meg szeretnének ismerkedni a zsidó vallással és szokásokkal, a magyarországi zsidóságmúltjával, helyzetével, sorsával a nagy történelmi események idején. Tudni szeretnék, mi az a kis ruhadarab a férfiak és nők fején, miért van kő a sírokon, mi a kabala és a dibuk misztikus világa, milyen a zsidó felekezet tagozódása, kik az ún. status quo-k, az ortodoxok, neológok, szefárdok, askenázok.
Megemlékezem írásaimban kiváló rabbikról, szellemi nagyságokról, de egyszerű emberekről is, mert gazdag lehet az életük, még ha kevés szó is esik róluk, pedig az ő számuk a legnagyobb. A "beszéld el fiadnak" bibliai parancs nyomán írok egykor volt tan- és imahelyekről, gyermekotthonokról, intézményekről." Vissza