Előszó
Az északi harctér ágyúdörgése közt, tüzében és füstfelhőiben szállt fel egy relativ ismeretlenségből egyszerre Gyóni Géza neve és költészete országos hírnévre. Przemyslben látott először napvilágot a kötet, mely most némi kibővítéssel kerül a magyar közönség kezébe uj kiadásban.
A galiciai vár őrsége vagy tízezer példányban kapkodta el a munkát s a költőt, aki szegény volt addig és ismeretlen, abba a helyzetbe hozta, hogy fejedelmi jótékonyságot gyakorolhatott a háboru árvái javára. Ez a kiadás is a jótékonyság szent zászlaja alatt indul útjára.
Útjára a magyar szívek felé abban a pillanatban, amikor a költő is utra kél az elesett várból és még nem tudni hová: az örökkévalóságba-e vagy orosz fogságba.
Az örökkévalóságban, ha oda vinné őt egy tragikus sors, ime versei megelőzték őt. Ha szomorú fogságba, akkor azt a reményt verjék fel e költemények az olvasók százezreinek a szívében, hogy a fogság után jöjjön a szabadulás, a hontalanság után a haza, a gyász után a fény, a bánat és ismeretlenség után a dicsőség és az életen való új öröm. Ezt hirdessék, ezt trombitálják, ezt harsogják szerte magyar tájakon, magyar házakban, magyar szívekben ezek a háborúban, vészben, lelkesedésben és kétség és remény közt született versek, dicsőségei a költőnk, dicsősége olvasóinak, és csodás emléke a mai zord és felséges időnek.
Budapesten, 1915. március 31. Rákosi Jenő.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal