Gyönyörű nyár

Előszó

Részlet a könyvből:
A Vadróssa-szövetség ülést tart.

A júniusi nap aranyfénnyel hullott az iskolaudvart szegélyező gesztenyefák zöld lombkoronáira, átsimogatta a szigorú sárgatéglás falakat és megpihent azon a kis csoporton, amely az udvar egyik szögletében helyezkedett el.
Délután négy órát csengetett a villamos óra, de a csengetésre nem indult el az a mindjobban erősödő morajlás, amely délelőttönként azt jelentette, hogy tizenhat osztályban harminc-negyven matrózblúzos lány mond boldogan búcsút az iskolapadnak, ha mindjárt csak rövid tíz percre is. Most a csengő csak végigberregett, a beszélgetés megakadt az udvaron lévő kis csoportban, s amint a zaj elhalt, a két alacsony tornapad között elhelyezett székről felállt Káldy Éva.
- Kedves tagtársak, igen tisztelt Vadrózsa-szövetség, - kezdte beszédét - elnézést kell kérnem, hogy rendkívüli időben és rendkívüli helyen kértem szíves megjelenésüket. Itt egy pillanatra elhallgatott, körülnézett, s megelégedetten állapította meg, hogy a hallgatóság szemében felvillant az az áhított csodálat, amelyre otthon számított, mikor ezt a mondatot kitervezte, aztán megfontoltan beszélt tovább :
- Köszönetet kell mondanom, hogy megértették az összejövetel fontosságát és teljes számban megjelentek. Ez annál örvendetesebb, mert csak néhány nap választ el a vizsgáktól, amelyekre, tudom, hogy velem együtt mindannyian lelkiismeretesen készülnek. Hiszen mi Vadrózsaleányok vagyunk és tudjuk a kötelességünket. A hatodik A) osztályban meg kell tartanunk azt a vezetőhelyet, amelyet megalakulásunk óta elfoglaltunk. Vissza