Győr 1956. II. (töredék)

Előszó

Részlet a könyvből:
"Köszöntjük és harcba hívjuk az olvasót. A győzelmes forradalom fegyverei elhallgattak, de a fegyvernyugvás csendjét szovjet páncélosok lánctalpainak csikorgása, ágyútalpak csattogása, gépkocsik és sorozatvetők kerekeinek dübörgése veri fel a magyar térségeken. Kossuth-címeres nemzeti lobogók alatt lélegzetvisszafojtva, lábhoz tett fegyverrel vár és figyel a nemzet. A győri Radó-sziget hídjainál szovjet tankok ágyúinak és gépfegyvereinek csöve mered a békés járókelőkre. Mosonmagyaróvár előtt és a magyar-osztrák határnál terepszínű acél-kolosszusok zárják el az utat.
Nemzetünk életének ütőereit vasmarkú idegenek tapintják vérlázító vakmerőséggel és a hódítók történelmében is szinte példátlan kihívással. Önvédelmi harcunk súlyos óráit éljük. Az idegháború embert felőrlő légkörében szólítjuk harcba az olvasót, minden becsületes magyart. A fegyveres csatát megnyertük. A hihetetlen, az elképzelhetetlen megtörtént: a világ egyik első katonai hatalmát puszta ököllel zsákmányolt fegyverekkel, benzinespalackokkal meghátrálásra kényszerítettük. Meg kell nyernünk az idegháborút is!
Higgadtságra, nyugalomra és elszántságra van szükség. Pedig jajdulni szeretnénk, mint Zrínyi jajdult a nemzeti katasztrófa küszöbén: „Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden?" Nem jajdulunk, mert az egész világ együttérzését és rokonszenvét érezzük. Nem jajdulunk, mert egy hét alatt a világtörténelem legdicsőbb forradalmát vittük győzelemre. Ezt a győzelmet tudomásul kell vennie a hazánk területén jogtalanul tartózkodó szovjet csapatoknak és moszkvai parancsolóiknak is. Nem a levert, hanem a győztes nemzet kiáltja, dörgi megszállóinak: Ne bántsd a magyart!" Vissza

Fülszöveg

Köszöntjük és harcba hívjuk az olvasót. A győzelmes forradalom fegyverei elhallgattak, de a fegyvernyugvás csendjét szovjet páncélosok lánctalpainak csikorgása, ágyútalpak csattogása, gépkocsik és sorozatvetők kerekeinek dübörgése veri fel a magyar térségeken. Kossuth-címeres nemzeti lobogók alatt lélegzetvisszafojtva, lábhoz tett fegyverrel vár és figyel a nemzet. A győri Radó-sziget hídjainál szovjet tankok ágyúinak és gépfegyvereinek csöve mered a békés járókelőkre. Mosonmagyaróvár előtt és a magyar-osztrák határnál terepszínű acél-kolosszusok zárják el az utat.
Nemzetünk életének ütőereit vasmarkú idegenek tapintják vérlázító vakmerőséggel és a hódítók történelmében is szinte példátlan kihívással. Önvédelmi harcunk súlyos óráit éljük. Az idegháború ember felőrlő légkörében szólítjuk harca az olvasót, minden becsületes magyart. A fegyveres csatát megnyertük. A hihetetlen, az elképzelhetetlen megtörtént: a világ egyik első katonai hatalmát puszta ököllel zsákmányolt fegyverekkel, benzinespalackokkal meghátrálásra kényszerítettük. Meg kell nyernünk az idegháborút is! Vissza