Győr

Előszó

A Győrbe érkezőt olyan városkép fogadja, amelynek kettős arca van. Egyik a múltat mutatja, míg a másik a jelenből a jövőbe néz. E kettős vonás mellett a város mai képe ezernyi más részletből alakult ki és lett Észak-Dunántúl gazdasági és szellemi életének központja.
A Duna, Rába és Rábca folyók találkozásánál, még a bronzkorban, közel másfélezer évvel ezelőtt időszámításunk kezdete előtt, nyugatról érkező kelta törzsek tartották a város névadó ünnepét, amikor azt az "Arrabona" névvel ruházták fel. Ezt a nevét városunk megtartotta akkor is, mikor a római birodalom a mosoni Dunáig terjesztette hatalmát. Amikor a honfoglaló magyarság elfoglalta a területet, itt már évszázadokon keresztül kialakult életet talált, amely ha kezdetleges volt is, de arra jó ée elegendő volt, hogy a honfoglalókat helyhez kösse s a később meginduló államszervezésben, mint jelentős tényező szerepeljen. Arrabona neve akkor eltűnt s helyébe Győr lépett. A honfoglalást követően az ország belsejét védte, az ismételt nyugati támadásokkal szemben, majd a mohácsi csatavesztés után (1526), a végvár szerepében a nyugati népeknek a reneszánsz műveltségen keresztül már kifinomodott gazdag kultúráját kellett megvédenie a török hódítók ellen. Győr ebben a korban vérrel és szenvedéssel áldozott azokért a rövid átmeneti korszakokért, amelyek éveiben építhetett és fejlődhetett. Vissza