Théléme 1998. nyár

Előszó

Kedves Olvasó
Hűvös őszi délutánokon nyilván Ön is a naptárat lapozgatva igyekszik felvidítani magát: igen, a thelemai apátság második virágkora lassan egy esztendeje tart. Hanyatlásnak mindeddig semmi jele, sőt mondhatnánk azt is, hogy ügyünk jól áll. És ennek a legfőbb bizonyítéka éppen az a lap, amelyet Ön most a kezében tart.
Hogy mi is ez a Théléme? Théléme nem más, mint Rabelais mester utópiája, melyről egy nagyszerű középkori regény, a Gargantua tudósít bennünket. Théléme nem más, mint a műveltség és az életöröm szentélye; a szép versek, a nemes borok és a kacér szempillák tiszteletének oltára. Théléme nem más, mint egy olyan irodalmi füzet, melyben egytől-egyig pallérozott vidorok keresik az Olvasó rokonszenvét. Mikor lapunk első számának előkészítésén fáradoztunk, arra gondoltunk, hogy olvasótáborunkat a látens thelemiták közül kell majd összegyűjtenünk. Ám sejtelmünk sem volt róla, hogy a nagyközönség szívesen fogadja-e törekvésünket, hogy tudunk-e olyan híradással szolgálni, amely az apátság falain túl is érdeklődésre számíthat. Most már azonban bizonyosan látszik, hogy tudunk, mert a thelemiták ügyét mindenki szívén viseli, aki a művészetet és a bölcsességet kedveli. Felbátorodtunk ezen, és elhatároztuk, hogy lapunkat kicsinosítjuk a jubileumra: a Théleme mostantól kezdve mind tartalmában, mind megjelenésében még színesebb, még barátságosabb lesz, mint eddig volt. Vissza