Művészet és média találkozása a boncasztalon

Fülszöveg

Lehet-e művészetről beszélni, ha a mű és története csupán monumentális, ám üres díszlet; Miért és hogyan keletkezik a kulturális dominancia; Milyen kihívást jelent a média, a reklámipar, a divat a ma művésze számára; Művészet-e az el-vagy kisajátítás; Mi késztette a társadalmi kisebbségeket, hogy egyenjogúságukért folytatott küzdelmeikben éppen a kortárs művészetben keressenek gyógyírt, segítséget, szövetségest; Hogyan érthetőek meg a nemi szerepekből adódó kulturális eltérések?
György Péter elsősorban ezekre a kérdésekre keres válaszokat az utóbbi három évben írt tanulmányaiban. Meggyőződése, hogy "egy kulturális korszak fordulópontján élünk". Ennek jelei már a 70-es évek második felétől kezdve megmutatkoztak, voltak, akik csak válságot emlegettek, mások szerint a művészet története véget ért. A kor társadalmi, politikai és művészeti változásait, küzdelmeit rendkívüli érzékenységgel vizsgáló szerző több nézőpontból veszi szemügyre magukat a jelenségeket és a mögöttük meghúzódó okokat. Cindy Sherman, Barbara Kruger, Robert Mapplethorpe, Richard Prince, Jeff Koons munkásságának elemzése, a sztereotípia és individualitás összefüggéseinek, a kisajátítás különféle eseteinek bemutatása voltaképpen ahhoz kínál lehetőséget számára, hogy őszinte hittel mondhassa ki: "ugyan már utána vagyunk a művészettörténetnek, de a művészetnek nem". Ezért vállalkozott György Péter arra, hogy művészeti tanulmányokban írjon a 90-es években. Vissza