Győri fémművesek

Előszó

Győrött híresek voltak régen a fémműves mesterek: ötvösök, arany-, réz- és bronzművesek. A püspöki székhelyen az egyházi felszerelések készítése, javítása adta megélhetésük alapját, de hírnevük túlnőtt a megye keretein, egész Dunántúlról kaptak megrendeléseket. Az utolsó élő győri mestertől gyűjtöttem össze a régi művesség hagyományait, s most így emlékezem meg róluk, csatlakozva az Arrabonában eddig megjelent régi mesterségekről szóló tanulmányokhoz.
A legrégibb dokumentumokat Bedi Vincének a győri ipar történetéről szóló tanulmánysorozatában találjuk. A XVI. században még együtt szerepelnek a rézöntők, ólomöntők, kolompárok, ónművesek és bádogosok. 1525-ből való az első írott adatunk a Káptalan számadáskönyvében egy János nevű győri rézművesmesterről, aki a réz gyertyatartók fényezését, „politúráját" végezte el. Az 1691. évi adólajstrom egy győri rézművest említ, aki háza után 75 dénár adót fizetett. 1696-ban Fischer Keresztély német rézműves telepedett le a városban, 1703-ban pedig Keszte János rézműves szerepel a háztulajdonosok listáján. 1771-72-ben már négy aranyművesmester dolgozott itt hat legénnyel, valamint két rézművesmester négy legénnyel. A mesterség virágzása a múlt század első felében is tartott, mert három arany-, két réz- és bronzművesmestert említenek az adókönyvek. A század végén már csak két mesterről tudunk, míg a századforduló után csupán a ma élő utolsó mester műhelye volt meg a karmeliták épületében az államosításig. Vissza