Előszó
Miért gazdag a magyar fotókultúra?
Azért, mert sokan gazdagítják! Sokkal többen, mint ahány alkotóról a televízióból és az országos napilapok tudósításaiból tudhat a közvélemény. Ezért itt az ideje, hogy az önmaguk fontosságát és jelentőségét oly hangosan hirdetők nevén kívül megismerjünk másokat is, akik csendesebben, szerényebben, de hozzájárulnak a kortárs fotográfia gyarapításához.
Az idén első alkalommal készül kulturális leltár erről a területről, amelynek egyetlen célja van: felsorolni mindazokat az eseményeket - kiállításokat, előadásokat, alkotótáborokat -, amelyeket 1998-ban rendeztek a fényképezés iránt érdeklődők számára. A naplószerű összefoglalásból természetesen nem hiányoznak majd az események szereplői sem. Név szerint említve az alkotókat, akik vizuális élményeiket és mondanivalójukat fényképpé formálva hozták nyilvánosságra.
A Magyar Fotográfiai Adattár filozófiája nagyon egyszerű: minden megszületett fotográfia - s vele együtt szerzője - egyformán fontos, függetlenül attól, hogy nekem, neki, vagy a médiák képviselőinek mi a véleménye az alkotásról, illetve az alkotóról. Az ugyanis már számos alkalommal bebizonyosodott, hogy az értékek megítélésében a kortársak meglehetősen szubjektíven döntenek. Az utókor viszont, kellő időtávlatból és a személyes érdekektől függetlenül állapíthatja meg egy-egy műről, annak társadalmi hasznosságát. Feltéve, hogy az létrejött, hogy valaki megőrizte, s évtizedekkel később ismét előbukkan az ismeretlenség homályából.
Minden korszaknak vannak haszonélvezői, akik ilyen, vagy olyan módon sokkal több megbecsülést csikarnak ki környezetükből, mint amennyit valójában megérdemelnek. A láthatatlan kapcsolatok, az érdek-összefonódások a fotográfiai közéletet ugyanúgy behálózzák, mint a politikát, vagy a gazdasági életet. Ennek oka is a pénzben keresendő. Ha valakinek, vagy egy egész érdekcsoportnak sikerül évtizedeken át "művészetét" közpénzekből finanszíroztatni, az természetesen nem mond le egyik pillanatról a másikra erről az előnyös pozícióról. Foggal, körömmel, de leginkább a médiák segítségével kapaszkodik a "pénztárcába".
A Magyar Fotográfiai Adattár természetesen nem kívánja leleplezni a láthatatlant, mindössze arra mutat rá, hogy az ország, a társadalom fotókultúrára szánt millióit ideje lenne igazságosabban szétosztani. Ugyanis a kulturális leltárban szereplő kiállítások zömét a fotográfusok többsége saját zsebből finanszírozta. Ugyanakkor ezek a kisebb tárlatok társadalmi hasznosság szempontjából lényegesen fontosabbak, mint például egy milliókba került fotókiállítás felépítése, amit alig hatszázan néztek meg. Az Országos Fotóhét "zászlós hajójának" nevezett, kortárs fotográfiai kiállításon, az Iparművészeti Múzeumban regisztrált hatszáz látogató totális kudarcot jelent, míg egy kis településen ugyanennyi néző teljes sikert, fotográfusoknak és rendezőknek egyaránt.
Vissza 
