Előszó
Szülőfalummal kapcsolatos dolgozat megírásának oka: idén 200 éve annak, hogy a Szent Pál tiszteletére felszentelt római katolikus templomépület elkészült. Erre a nagy eseményre testben és lélekben már két-három éve készülök. Mindenképpen szerettem volna valamilyen formában a magam részéről is emlékezetessé tenni templomunk 200 éves fennállását. Ugyanakkor célom az is, hogy a múlt emlékeiből az utókor számára egy kis szeletet megörökítsek.
A 80-90 -es években Kozár Gyula és Jarábik János atya a hívek lelki gondozásán túl, sokat foglalkozott Kálló település múltjával. A múlt kutatásával egy időben építették a falu jelenét, és munkájukkal segítették az itt élő hívek szellemi fejlődését. János atya 25 éven keresztül mind a szellemi, mind a fizikai munkájával formálta, alakította a településen élők életét, és öröksége máig kíséri a kállói emberek életét. Foglalkozott a fiatalokkal, a gyermekes családokkal, az idős, magukra maradt emberekkel.
Jarábik János atya fontosnak tartotta feltárni, dokumentálni Kálló múltját. Szabadidejében vagy inkább éjszaka alvás helyett elődei által a História Domusba és a Canonica vizitacioba történt bejegyzéseiket olvasta. A számára érdekesnek talált részeket az akkor általánosnak használt latinnyelvről lefordította magyarra, legépelte és a megszerzett ismereteket továbbadta.
Dolgozatomban a kerek templomról, a jelenlegi templomról, a templom 30-40 évvel, vagy még korábban történt jelentős karbantartási munkáiról, a plébánia épületéről, az egyházi iskoláról, valamint az egyházi jellegű eseményekről stb. nagyon sok információt kaptam még 1994-ben János atyától.
Az atyával nagyon készültünk településünk első írásos említésének 750 éves évfordulójára, melyről 1996-ban háromnapos ünnepség rendezésével emlékeztünk meg. Az ünnepi készülődés során Kállóval kapcsolatosan János atyától hallottakat lejegyeztem, vagy az írásos anyagot megőriztem. Az évfordulót már nem tudtuk közösen megszervezni és megrendezni, mivel 1995-ben a püspök úr a következő és egyben utolsó állomás helyére, Romhányba helyezte.
János atya nincs már közöttünk, de mindig hálával, szeretettel és nagy tisztelettel gondolok rá.
A faluról, Daróczról, Magyalosról, annak társadalmi, gazdasági eseményeiről nagy átélés közepette az idősek meséltek. Az adatközlők között van két 90 éven felüli is. Amit mondtak, amiről meséltek, annak a részesei voltak. A ma még élő 84-94 éves emberek, ha elköltöznek az élők sorából, akkor már nem lesz, aki a múlt történéseiről olyan hitelesen tudna mesélni, mint most ők.
Köszönetet mondok édesanyámnak Dóra Bélánénak, valamint Benedek Istvánné, Dóra Jánosné, Dulai Lajosné, Hodbabnyi Jánosné, Magyar Károlyné, Szalai Béláné, Török Béláné, Tusán Lászlóné, Ivanovics József, Dóra István, id. Horváth László kállói, Boda Károly erdőkürti, Csordás István hódmezővásárhelyi, Tóth Barnabás palotási, (az utóbbi kettő Kállón született és több évtizeden át itt is élt), Végh Péter András verebi adatközlőknek, akik munkámat segítették.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal