"Mit üzen a rádió?"

Előszó

Régi ismerős és mégis ismeretlen, avagy talán mondhatnám úgy is, ismeretlen és mégis ismerős barátja a rádióhallgatóknak szólal meg e könyvben. Csak az, aki az ő címére érkező napipósta garmadáját látja, érti meg igazán, mekkora tábor az, amely felfigyel szavaira, milyen sebek azok, amelyeket gyógyítgatni szokott s mekkora gondok és bánatok azok, amelyeknek sajgásába belecsendül simogató, vigasztaló szava.
A Mit üzen könyvéhez voltaképpen nem is kell előszó. Aki valaha Magyarországon rádiókagylót tartott a fülén, az ismeri őt s ha soha semmiféle ügyével nem is folyamodott hozzá, érdeklődéssel várja legközelebbi üzeneteit, mert mindig akad közöttük olyan, amelynek igazságát átérzi, vagy olyan, amelynek hallatára valami melegség futja el a szívetáját.
A Mit üzen a rádió lényegét pontosan meghatározni nem lehet. Nem egyszerű tanácsadás, mert ahhoz nem elég hűvös a hangja ; nem szerkesztői üzenet, mert témakörében az egész társadalom élete ott lüktet; nem gyámkodás, mert csak azokhoz szól, akik hozzá folyamodnak s nem is prédikáció, mert a legprofánább kérdésekhez is kénytelen hozzányúlni, ha arra kérik. A Mit üzen valami egészen különös, sehol másutt meg nem található, egyetlen más rádió műsorában sem szereplő, rejtelmes hang, amelynek legnagyobb ereje talán éppen az, hogy soha nem is akar más maradni, mint a hang, az ember hangja, aki a mikrofón előtt ül s aki azért ül ott, hogy szólhasson a hangszóró, vagy fejhallgató mellett ülő másik, szomorú vagy nélkülöző, vagy beteg, vagy egyéb fájdalmakkal sujtott emberhez... Vissza