Gyulay Lajos Naplói I-II. (dedikált példány)

Fülszöveg

Gróf Gyulay Lajos "követ több országgyűlésen Erdélyben s képviselő 1848-ban; amnesztiáltatott 1850 júliusban. Határozott jellemű, eszes, művelt, csendes, hallgató ember és nagyon becsületes. Idejét folytonos olvasással töltötte, több utazást is téve Európa minden országában és Ázsiában" - írja Pálffy János, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc résztvevőit - több-kevesebb részrehajlással - megörökítő jellemzések mestere, aki nem is sejtette, hogy a legnagyobb magyar naplóíróról emlékezett meg. Gyulay Lajos naplója mintegy 140 kötetet tesz ki. Ebből csaknem hatot nyújtunk át az olvasónak; azokat, amelyek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc érlelődését és fejleményeit mutatják be.
Bevezetőben azt mutatjuk be, hogy ki is volt Gyulay Lajos, milyen világban élt, miként adta fejét élete nagy szenvedélyére, a naplóírásra? Elbeszéljük, mit tudunk életéről és művéről. Majd az 1848-49-es köteteket próbáljuk elemezni, azt, hogy miben is rejlik tanúságának értéke. Célunk egyben a kor hangulatának felidézése, valamint azon hangulaté is, mely a történelmi emlékezetet jellemzi. Múltunk nagy sorskérdései így közvetlen közelbe kerülnek jelentéktelen vagy olykor komikusnak tetsző apróságokkal; pontosabban: életközelbe kerülnek, ahogy voltak, vannak és lesznek. Ugyanakkor az anekdotikus vagy annak tetsző mozzanatok szövevényében forradalmunk és szabadságharcunk egyes vonásaira a korábbinál erősebb fényt vetünk, amikor azt is próbáljuk érzékeltetni, hogy a nagy francia forradalom demokratikus kultúrája miként támadt fel hazánkban. Aztán eltűnődhetünk a modern életrajzírás dilemmáin is. Hiszen a napló is életrajz, a legszubjektívebb és a legobjektívebb önéletrajz. Nemcsak arról vall, amiről írója szerette volna, hanem arról is, amit el akart hallgatni vagy netán, amit szándékosan elferdített. De hát, mint Franz Blei hangsúlyozta önéletírásában: "Egy író nem tesz mást, minthogy írva közli azt, ami életéből vagy abból, amit átélt, lényeges, vagy amit annak tart." És így: "Az emberek az önmagukról szóló hazugságokban több igazat mondtak ki, mint az igazságokban." De azért az igazat is szeretjük és keressük - Gyulay Lajos naplójában is!
"Jó volna egy világ, vagy legalább egy Európai nép gyűlést tartani, és abban, ha Bábel nem válnék belőle, emberi szereteten alapuló egy Szövetséges Világ birodalmat alakítani, melyben minden álladalom minél kisebb kiterjedésben, faj és ajak szerint barátságos szomszédságban, békében és szabad kereskedést üzhetve élhetne. Nem lehet tudni mire fog fejlődni a mostani kor forradalma, de hihetöleg, mivel egy szélsőség könnyen át vág az ellenkező szélsöségbe, fog, a mostani Separatismusra törekvö indulat, egy Universalismusira által változni, mely nem a nemzetiséget, mely az emberiséget fogja magának, boldogitandó célül kitüzni. Hogy ezen idö el fog következni, abban kétségem sincs, hogy átaljános közlekedési eszközök által, a' népek egybeelegyednek, ugyszolván egy társaságot fognak alakitni, és talán egy köz nyelvet is beszélni, azt is szinte bekövetkezőnek gondolom - de addig ki kell halni e jelen nemzedéknek, mely korlátolt de boldogitó eszméivel csak nemzetiségért hevül. Mü, mostan élők túl nem tudnók élni nemzetiségünk megszünését, én, boldog máskép nem tudok lenni csak mint szabad magyar - hogy mint szabad ember valaki boldog lehessen, arra ujj nemzedéknek kell születni. Ősiség, hősiség, hazafiság, szóval életnek minden poesise, meg fog szünni, a' föld maga is addig fog eszterga módra forogni mig egészen megkerekedik, és hegyek völgyek meg simulnak. Munka, ész és tőke, e három kellék fogja kizárolag az eszméket vezérelni." Ez egyik legdrámaibb vallomás a "csudáknak évéből". És ami ebben a naplóban csodálatos, az az, ahogy feltárul, miként szővödnek össze naplóírónk, Gyulay Lajos hétköznapjaiban a nagy történelmi fejlemények kisebb-nagyobb örömökkel és bosszúságokkal. Vissza