Magyar fajvédők

Fülszöveg

Ez a könyv magyar eszmetörténeti sorozatom utolsó darabja. Ezzel a kötettel végződik az a szellemi viaskodás, amelyet az elmúlt majdnem két évtizedben a magyar történelem általam intellektuálisan legizgalmasabbnak tartott és legnagyobb kihívást jelentő, ugyanakkor legszövevényesebb és szinte áttekinthetetlenül szerteágazó problémáival folytattam (magyarzsidó együttélés, antiszemitizmus, magyar nemzeteszme, nacionalizmus, nemzetiségi kérdés, magyar jobboldali hagyomány s annak megújítási kísérletei, végül most: magyar faj, magyar etnikum). Előző köteteim (Zsidókérdés Magyarországon és Ezzé lett magyar hazátok) viszonylag jól behatárolható kutatási területet jártak körbe: a zsidó-magyar együttélés problémáit, illetve a magyar nemzeteszme elágazásait és útvesztőit. Most azonban olyan terepre tévedtem, amely a modern biológia-genetika szerint nem létező (emberi fajok közötti különbség), vagy teljességgel vitatott problémakör: etnicitás a történelemben, magyar etnogenezis, etnikai különbségek Magyarországon. Talán egyszerűbb lett volna a könnyebb utat választani, s rögtön az elején lezárni mindenfajta vitát, mint egykor Kálmán királyunk tette. De mivel boszorkányok valahogy mégiscsak voltak, vannak (sőt - attól tartok - lesznek is), azaz a probléma történetileg és a jelenben is valami titokzatos módon mégis létezik, szólni kell róla. Már csak azért sem lehet erről hallgatni, mert a magyar fajvédelem nagyon is élő probléma maradt mindmáig. Ez az eszmerendszer és politikai mozgalom ugyanis túlélte a XX. század harmincas-negyvenes éveit, s túlélte a magyar létező szocializmus korszakát is. Vissza