Gyurka iskolát nyit

Előszó

Részlet a könyvből:

Egy „öreg diák" búcsúja.

Esteledett. A hold feltűnt már az égen. Pallós Sándornak ugy tetszett, mintha azért nyargalna oly sebesen a száguldó felhők között, hogy kiváncsi gyermek módjára kikutassa, hová bujt el a nap, merre van a rejtekhelye. Az esthajnali csillag tündöklő fénye is fel-feltünt az öreg diák előtt, amint az iskola rácsos kerítése mellett közeledett.
Kerékpárját tolva, lassan ballagott. A szive egyre jobban elnehezedett. A torkát és a mellét mély szomorúság szorongatta. Sirni szeretett volna, de nem jött könny a szemébe.
Ahol most lépked, ott reggelenkint kisebb-nagyobb csapatokba verődve siettek az iskolába a kis diákok. Élénk beszélgetésüktől, vidám kacagásuktól visszhangzott az egész környék. Sokszor felsikoltott ijedtében egyik-másik kis gyerek, amint elsurrant mellette és tréfásan lekapta fejéről a sapkát. Azután lassan hajtva, visszatért hozzá és egy-két szem cukorkával kiengesztelte. És most csendes, elhagyatott az udvar, ahol oly sokat játszottak az öreg diákok. Árván gubbaszt a nagy épület, ahol oly meghitt napokat töltöttek együtt és ahol toldozgatták a sok használattól megkopott »csikót«, ha valamelyik pajtás kilyukasztotta. Lezajlott az évzáró ünnepély. Szétszéledd a gyereksereg. Neki is elég messze kell távoznia. Szalkszentmárton tájékára csősznek hivták meg az édesatyját. Odaköltözött már az egész család. Őt itthagyták még néhány hétre, hogy a tanévet befejezhesse. Biró Dénes osztotta meg vele az ágyát, ő is öreg diák volt. De már megköszönte a kvártélyt. Vissza