Előszó
Furcsa és hihetetlen véletlen volt, hogy Gyurkovics Tibort Mersits Piroska kiállítás-megnyitóján ismertem meg, holott olvastam verseit, prózáját, láttam színházban saját darabjában szerepelni, és...
Tovább Előszó
Furcsa és hihetetlen véletlen volt, hogy Gyurkovics Tibort Mersits Piroska kiállítás-megnyitóján ismertem meg, holott olvastam verseit, prózáját, láttam színházban saját darabjában szerepelni, és azt is hozzáfűzöm, hogy irodalmi életünknek már réges-régen népszerű, legvillódzóbb egyénisége volt. Végül is azt a tényt., hogy a ferencvárosi pincegalériában találkoztam Vele, sors-szerűnek találtam, mert az ezerarcú művész ezeregyedik tulajdonságát ismerhettem meg: a hozzáértő műítészét, a hivatásos művészettörténészek kötelező elfogultságaitól független, sallangmentes és közhely nélküli igazi műélvezőét. Gyurkovics Tibor elbűvölt képzőművészeti hozzáértésével. Ez eleve elfogulttá tett iránta: mert nekem a látható művészet a legfontosabb minden művészetek között. Az az el nem hanyagolható esemény, hogy megismerkedésünk pillanatában éppen Mersits Piroska festészetét elemezte és méltatta, azt jelentette számomra: Gyurkovics Tibor nemcsak avatott szakértő, hanem eredeti, öntörvényű, befolyásolhatatlan műértő és műélvező. És azt is tudtam róla azonnal, hogy ez az ember vonzódik a különlegességekhez, ez az ember ínyence a művészetnek, és még képzőművészeti tárgyválasztásában sem ismer banális, konvencionális és mindenki kedvére megalkuvó közhely-értékrendet.
Vissza 
