Tata története

Előszó

Részlet:
"Alapittatásától fénykoráig,
1412-ig,
Tata, Komárom megye ez elég csinos kis mezővárosa, úgy a múltban történeti fontosságát, mint manapság élénkségét, emelkedését és látogatottságát - kedvező fekvésének és szép vidékének köszönheti. Egyfelől enyhe síkság, másfelől az erdős Vértes hegylánczolata, dombjai körítik. Vízgazdasága a források, patakok és tavak nagy számával valóban meglepő. Ezek a tényezők azután vidékét széppé, változatossá, magas tenger szín feletti fekvése (144 - 160 láb) és egészséges levegője pedig nagyon kellemessé teszik az itt tartózkodást. Fekszik egyébként az északi szélesség 47° 38' 45" és a keleti hosszúság 35° 58' 56" alatt. A kis magyar alföldnek délkelet felől határpontját képezi s mintegy védőkaput alkot úgy a Vértes közé szoruló budai, mint a Bakonyon átmenő veszprémi útvonalakra nézve. Ilyetén fekvése tette a török hódítások korában nevezetes végvárrá, mely, ha nagyfontosságú nem is volt, de védelmi szempontból, tekintve az előbbi két útvonalát, nem tagadhatjuk el jelentőségét.
Tata domboldalon épült. Már az első lakók kényszerültek ide építkezni, leszámítva őseink ama kedvelt szokását, hogy a magaslatokat szerettek. Kényszerültek pedig azért, mert a legrégibb időben a Vértes dombsorai alatt elterülő alacsony fekvésű helyeket a Dunáig terjeszkedő mocsarak borították, melyeket csak a terjedő későbbi kultúra szorított mederbe. Tóváros helyén akárhol is találnak a földben megkövesült nádtöveket; a rómaiak által hányt füzitői töltés is a czélra szolgált, hogy a füzitői és szőnyi római telepeket megvédje e mocsarak netáni áradásától. Ép azért is a naszályi dombsor tatai oldalán nem is igen akadunk régészeti leletekre a honalapítás előtti időből." Vissza