A csodatévő ember/A modern Faust

Előszó

Részlet a könyvből:

Fenséges zene.
Látjuk a csillagos eget, ahogy a tiszta, fagyos éjszakán látjuk a mérsékelt égöv alatt. Eleinte a csillagképek elrendezése csöppet sem ismerős. Furcsa csillagködöket látunk, majd két roppant ragyogó csillagképet; az egyik hét, a másik tizenegy csillagból áll. Eleinte a csillagok lassan áradnak, gomolyognak a vásznon, mialatt a Lovasok lovagolnak. Majd az A.-betűvel jelzett ponton feltűnnek az ismerős csillagképek, de kissé laposan, eltorzítva és összevonva. A B.-betűvel jelölt ponton felöltik azt a formát, amelyet mi ismerünk - az Orion fent ragyog az ég magasában.
A csillagok között két Lovast vehetünk ki egyre tisztábban. Szépséges, meztelen férfifigurák, lóháton. Eleinte szelíden világítanak, aztán átlátszóak lesznek. A csillagok élesen ragyognak át rajtuk, majd határozottabbakká válnak, úgyhogy maguk mögött eltakarják, kioltják a csillagokat. Azt a hatást keltik, mintha inkább bronzból lennének, mint húsból és vérből. halljuk hangjukat, de nem tudjuk biztosan,melyik beszél. Az Első Lovast a közönynek. A Harmadik, nagy elemi lény a Játékos vagy a Hatalmatadó. Ezek a nevek nem szerepelnek a mozivásznon. Nem fontosak s itt csak a kényelem kedvéért használjuk őket.
A Figyelő: Testvérünk, a Hatalmatadó amott játszik bolygójával...
A Közöny: Azzal a furcsa kis bolygóval, amelyen élő dolgok vannak? Kezét homlokához emeli, hogy az éles csillagfénytől ernyőzze.
A Figyelő: Nézzük meg, mit csinál. Itt jutnak el az A. ponthoz. A két lovas nagy alakja előreindul, lovaik eltűnnek, úgyhogy a figyelő és a közöny félig átlátszó két lovas testté válik, a középső alaktól jobbra és balra. Oldalt fordulva tekintenek rá. Vissza