William Clissold világa I-II.

Előszó

Rossz jel, ha a szerző előszót ír a könyvéhez. Éppen olyan, mint amikor egy képet nem lehet megérteni a felirata nélkül. Arra vall, hogy kimaradt valami, amit kívülről kell pótolni. Ez a pár szó itt nem bevezetés akar lenni, hanem tiltakozás. A címlap elé teszem és már ezzel is jelzem, hogy nem előszó, hanem vétó. Védekezés olyan kritikusok és olvasók ellen, akik mindenáron olyasmit keresnek a könyvben, ami eszeágában sem volt a szerzőnek.
Ez a könyv regény és semmi egyéb. William Clissold képzelt alak, aki jellemének és típusának megfelelő módon gondolkodik. Érzéseiben, makacsságában, hitében, politikai nézeteiben, ítéleteiben önmagát adja és nem a szerzőt. Liberális szellem, de a szó legtágabb értelmében. Modern ember, aki önmagának kiélésére törekszik. Vissza

Fülszöveg

William Clissold, a self made man, angol milliomos, gyáros meséli el élettörténetét ebben a két kötetben, gyermekkorától addig a napig, amig egy autóbaleset pontot tesz ez után a ragyogó pálya után. Ezen a kereten belül azután módot talál az iró arra, hogy elmondja véleményét minden modern problémáról, a szerelemtől a bolsevizmusig. És ezekkel a véleményekkel érdemes megismerkednünk. H. G. Wells nemcsak birálni, hibáztatni, tagadni tud, hanem épiteni is. Az a perspektiva, amit a Clissoldban megmutat, valóban a mai káoszból ki vezető ut reményteljes távlata, az egyetlen lehetséges konstruktiv világszemlélet.
De Wells nemcsak a társadalmi kérdések apostola, hanem az emberi lélek költője is. A Clissold néhány oldala a legszebb, legbensőségesebb lira, amit valaha férfi és nő viszonyáról, szülői szeretetről, barátságról irtak. Felejthetetlen, leheletfinom megfigyelések sorakoznak ott, ahol az öregedő Clissold a Champs Elysées napsütéses forgatagában felfedezi Clementinát, visszavonul vele a provencei házikóba s itt, mint a XX. század Faustja, maga mögött hagyva a társadalom olcsó hiuságait, felismeri az élet legszebb ajándékát, a szerelmet.
Ez a regény H. G. Wells hatalmas ihletének, páratlan müvészetének, a világraeszmélés legtisztább pillanatának gyümölcse. Talán a legsulyosabb, legdöntőbben fontos müvészi alkotás, amit az utolsó évtizedek alkottak. Ez az a könyv, amiből a háboru utáni emberiségnek meg kell tanulnia az igazi szivből fakadt lelkesedést, ernyedetlen törekvést, törhetetlen hitet. Vissza