Előszó
Rengeteg könyv szól életünk minden korú egyénéről, a csecsemőről, a mindkét nemű serdülő ifjúságról, a jegyesekről, házastársakról, még az ú.n. „veszedelmes korúakról" is. De - legalább tudtommal...
Tovább
Előszó
Rengeteg könyv szól életünk minden korú egyénéről, a csecsemőről, a mindkét nemű serdülő ifjúságról, a jegyesekről, házastársakról, még az ú.n. „veszedelmes korúakról" is. De - legalább tudtommal és magyar nyelven - még nem jelent meg könyv kizárólag öregekről és aggastyánokról, illetve ezek számára.
Olyan könyvet értek, amelynek célja az öregség terhét megkönnyíteni, súlyát elviselhetőbbé tenni, földi s természetfölötti érdemszerző voltát kiemelni és a józan, derűs, bölcs, diadalmas világnézetnek vigasztaló, erősítő, boldogító verőfényét rásugároztatni.
Az ilyen könyv hivatását az a körülmény is igazolni látszik, hogy az utóbbi 3-4 évtizedben az emberi életkor kitolódott, az aggastyánok száma pedig az utolsó 60 év óta éppen megnégyszereződött. Magyarországon minden tizedik ember meghaladja a 60. életévet. („Magyar Statisztikai Zsebkönyv" 1943.)
De még az öregségtől távol állókat is érdekelheti késői koruknak szánt könyv. Egyrészt azért, mert őket is eléri majd az öregség, ha a jó Isten nem szólítja őket előbb magához, másrészt környezetükben lehetnek öregek és aggastyánok (szülők, nagyszülők, elöljárók, ismerősök, szomszédok stb.), akiket könnyebben kezelhetnek, ha állapotukat jobban ismerik.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal