"Ha valaki beszél..."

Fülszöveg

Jelenits István válaszai olvashatók e kötetnyi interjúban. Sokan sokféleképp kérdezték a neves piarista szerzetes tanárt az elmúlt évtizedekben. A tanítvány tiszteletével, az egyházat kívülről, kritikusan szemlélve, értő vagy értetlen szóval egyaránt. Faggatták őt az örök élet távlatairól és nagyon is földi témákról, az elmúlt és az előttünk álló időről, az ünnepek felemelő s a hétköznapok olykor lehúzó eseményeiről, személyes létünk és közügyeink állapotáról.
S a kérdezők választ kaptak. Nem félvállról indított feleletek furkósbotját, de nem is előre gyártott varázsigéket, hanem az igazán bölcsek tisztelettel tanító szavait, melyek a lélek csendjében érlelt tapasztalatokból, találkozások figyelméből születtek: gondolkodásra, elmélkedésre, megújulásra, reménységre okot adó beszédet.
Ezeket a ma is életadó szavakat szeretnénk felidézni: ezért gyűjtöttünk össze egy kötetre való interjút az elmúlt negyedszázad terméséből.
A könyv végén még egy ajándék várja az olvasót: közreadjuk Jelenits István verseit. Sokak számára bizonyára meglepetés, hogy "új" oldaláról ismerhetik meg a szerzőt. Sajátos újdonság ez, hiszen pályája elejéről valók e költemények: 1951 és 1967 között jelentek meg, a Vigilia és a Jelenkor hasábjain, Tótfalusy István írói álnév alatt.
Egyszer már nekünk adott, s most az archívumok csendjéből visszacsalogatott szavaival köszöntjük a hetvenöt esztendős Jelenits Istvánt, aki teológiai és irodalmi munkássága elismeréséül idén Stephanus-díjat kapott. Vissza