Háborús napjaink

Előszó

60 évvel ezelőtti háborús napjainkról szóló visszaemlékezéseket gyűjtöttünk össze ebben a kötetben. Háborús napjainkról, hónapjainkról szólnak ezek az írások, mert a háború 1944. októberében érkezett ugyan falunk határába, de még hónapokig itt maradt. Az átvonuló harcoló seregek, hadtáposok, egyéb katonai szállítók csapatai szakadatlan veszélyt, gondot, terhet jelentettek falunk lakosai és a község új vezetői számára.
A háború első éveiben gyakran olvastuk az újságban, láttuk a moziban a filmek előtt vetített híradókban a háború pusztításait, az égő orosz-ukrán városokat, falvakat, a menekülő embereket, a háború okozta emberi szenvedést. De nem gondoltuk soha, hogy a háború megpróbáltatásaiból valamikor majd nekünk, rákóczifalvaiaknak is ki kell vennünk a részünket. A Horthy rendszer uralkodó osztályát és az akkori Kormányokat terheli a felelősség, hogy húsz évvel az első világháború után másodszor is a háborút kirobbantók táborába, a fasiszta nagyhatalmak közé vezették Magyarországot, és nemcsak hogy megtámadták a hatalmas Szovjetúniót, hanem háborút üzentek a még hatalmasabb Amerikai Egyesült Államoknak, Angliának, Franciaországnak, a fasizmusellenes szövetséges hatalmaknak. Ezzel csak arra akarom emlékeztetni olvasóinkat, hogy a magyar hadsereg, a németekkel együtt három évig tartózkodott megszállóként a Szovjetúnió területén sok szenvedést okozva az ottani lakosságnak. 1944. augusztus 20-a után néhány héttel pedig már a Vörös Hadsereg katonái jártak a mi földünkön, és más országok híradói mutatták be a mi háborús napjainkat, Budapest lerombolásáról, az éhező, pusztuló emberekről. Vissza