Hadtörténelmi Közlemények 2006. október

Fülszöveg

E számunk tartalmából
„.A hadsereg vezetői nem ismerték fel az országban lejátszódó folyamatok és mozgalmak célját és jelentőségét, s nem tartottak a helyzet robbanásszerű változásától. A tüntetésekkel kapcsolatos jelzéseket nem vették komolyan, az aggodalmaskodókat rémlátással vádolták, és 23-án délután olyan döntést hoztak, hogy a hadsereg, ha szervezetten nem is vesz részt a felvonuláson, egyénileg helyes, ha a katonák részt vesznek a tüntetésen és segítenek a tömeg megnyugtatásában [ ]
A Magyar Néphadsereg alakulataival kapcsolatban még ma is tartja magát az a felfogás, hogy a forradalom időszakában teljes mértékben magukra maradtak, a csapatok semmilyen parancsot, utasítást nem kaptak [ ] ez az állítás nehezen tartható. A hadsereg tevékenységét ezekben a napokban is meghatározták az átfogó, általános érvényű parancsok. A probléma gyökere ott húzódik, hogy az általános parancsoknak a konkrét helyzethez és körülményekhez való igazítása nagyon nagy gondot jelentett. A valós... Tovább

Fülszöveg

E számunk tartalmából
„.A hadsereg vezetői nem ismerték fel az országban lejátszódó folyamatok és mozgalmak célját és jelentőségét, s nem tartottak a helyzet robbanásszerű változásától. A tüntetésekkel kapcsolatos jelzéseket nem vették komolyan, az aggodalmaskodókat rémlátással vádolták, és 23-án délután olyan döntést hoztak, hogy a hadsereg, ha szervezetten nem is vesz részt a felvonuláson, egyénileg helyes, ha a katonák részt vesznek a tüntetésen és segítenek a tömeg megnyugtatásában [ ]
A Magyar Néphadsereg alakulataival kapcsolatban még ma is tartja magát az a felfogás, hogy a forradalom időszakában teljes mértékben magukra maradtak, a csapatok semmilyen parancsot, utasítást nem kaptak [ ] ez az állítás nehezen tartható. A hadsereg tevékenységét ezekben a napokban is meghatározták az átfogó, általános érvényű parancsok. A probléma gyökere ott húzódik, hogy az általános parancsoknak a konkrét helyzethez és körülményekhez való igazítása nagyon nagy gondot jelentett. A valós problémák megoldásában az egység-, magasabbegység-parancsnokok az esetek többségében szolgálati elöljáróiktól nem kaptak segítséget.Az egyszemélyi döntésben automatikusan meg kell, hogy jelenjen az egyszemélyi felelősség is. Ezt a felelősséget sokan nem vállalták."
(Horváth Miklós: Fejezetek a magyar Néphadsereg 1956. évi történetéből)
„ a hatalom törekedett a hősi halottak számának növelésére. A jelen kutatás alátámasztja ezt a véleményt: mint a példák és a számadatok is mutatják, sokakat nyilvánítottak »hősi halottá« azok közül is, akik nem »a kommunista rendszer védelmében«, hanem más módon, nagyrészt a szovjet támadásban lelték halálukat. A hatalom így akarta legitimálni minél több személy kivégzését, amit Kádár János 1985. szeptember 25-én Moszkvában Gorbacsovhoz intézett szavai is alátámasztanak: »amikor a halálos ítéletek száma elérte az ellenforradalmi eseményekben ártalmatlanul elhunytak számát, arra kértem az elvtársakat, hogy álljanak le« "
(Tulipán Éva: A Magyar Néphadsereg 1956-os vesztesége) Vissza