Hadtörténelmi Közlemények 2009. március

Fülszöveg

„Bizonyára senki előtt nem ismeretlen Dugovics Titusz személye, aki Nándorfehérvár 1456-os ostromakor a július 21-i török betörés alkalmával birokra kelt egy zászlót kitűzni készülő törökkel, és miután nem bírt vele, magával rántotta a katonát a mélységbe, ahol mindketten halálukat lelték... Dugovics Titusz azóta az önfeláldozás és hősiesség egyik ikonjává nemesült a magyar történeti emlékezetben, de mit tudhatunk meg róla akkor, ha a forráskritika szemüvegén keresztül vizsgáljuk meg az eseményeket?
...elmondhatjuk, hogy keringett valamiféle történet egy ismeretlen katonáról, aki így áldozta fel magát a törökellenes küzdelem során, amely leírás - a névtelen hősök sorsa szerint - más események kapcsán is megjelent. ... Mikor jelentős késéssel a magyar történeti emlékezet is (újra) felfedezte a Névtelent, ... az az időszak éppen egybeesett a nemzeti ébredés korszakával, a XVIII-XIX. század fordulójával, így a Névtelen a hazafias önfeláldozás egyik alapköve, a romantikus nemzeti múlt-kép fontos alakja lett. Ezt... használta ki az 1820-as évek elején Dugovics Imre, aki... a saját családját kívánta rokonságba hozni a belgrádi hőssel. ... Kresznerics Ferenc és néhány régi dokumentum segítségével sikerült is megyéjében jelentős hírre szert tennie, amely Döbrentei Gábor lelkesedése révén országos méretűvé dagadt, és valószínűleg Dugovics Imre minden előzetes várakozását felülmúlva, a magyar történelmi panteon részévé vált. így lett a Névtelenből Dugovics Titusz, a hol horvát, hol szerb származásúnak titulált, szó szerint „legendás" vitéz, aki a ... nándorfehérvári diadalnak immár visszavonhatatlanul részese lett, Hunyadi, Kapisztrán, Szilágyi és a többiek mellett..."
(Szőcs Tibor: Egy „ legendás" hős: Dugovics Titusz története)

„Mátyás törökellenes politikáját mindig is nagy érdeklődés övezte, s folyamatosan a legellentétesebb véleményeket és reakciókat gerjesztette. A magyar hadtörténeti szakirodalom közmegegyezésen nyugvó megállapítása szerint Mátyás, kora egyik legkiválóbb stratégájaként, a rendelkezésére álló eszközökkel és erőkkel a maximumot tudta elérni...
Összességében úgy látjuk, hogy a szabácsi hadjárat, szemben például Zsigmond galambod ostromával, elérte korlátozott stratégiai célját, s a magyar végvárrendszert egy új, közepes erősségű, de évtizedeken át megtartható erődítménnyel gazdagította. Ebből a szempontból fontos üzenetet jelentett a török udvar számára, mely azt megértette, s szemmel látható idegességgel reagált a királynak az év folyamán megkezdett, Szendrő elleni felvonulására, s ... a moldvai vajdát támogató lépéseire. Tágabb összefüggésegeket is nézve persze a kép ugyanolyan szomorú, mint Galambóc idején volt. A Balkánon és a Fekete-tenger mentén a magyar sikerek nem tudták a török felet a folyamatos és sikeres előrenyomulásban megakadályozni, ami persze az éppen csak kialakult törékeny katonai egyensúly felborulását vetítette elő. A magyarok jelen voltak a térségben, de a kritikus pillanatokban nem akartak, illetve nem tudtak időben segítséget nyújtani."
(Veszprémy László: Szabács ostroma [1475-1476]) Vissza