Tűzfészkek

Előszó

Tisztelt Olvasó!
Időutazásra indulhat könyvünk segítségével - megismerkedhet az ötven esztendővel ezelőtti Budapest elfeledett - eltitkolt? - arcával. Mint a megtorlás sok pere bizonyította - egyébként is köztudott volt hogy rengeteg felvétel készült a harcok idején, az összegyűjtött képkockák sok hazafi felismerésében, elítélésében segítettek a megtorló gépezetnek. Őket csak az arcok érdekelték - a mögöttük látható épületek, épületromok már nem, azokat nem kellett letartóztatni. Ráadásul kiderült volna: igaz, hogy a harcok következtében lett romos a főváros, de a rombolás túlnyomó részét a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) romjain létrehozott Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), illetve Kádár János által behívott szovjet csapatok okozták. Ők lőttek válogatás nélkül, a félelem vagy a düh által hajtva mindenre, ami mozgott vagy gyanús volt. A felkelők leverése sokkal nehezebbnek bizonyult és sokkal nagyobb veszteséget okozott a számukra emberéletben és harci anyagban, mint számítottak rá. Számukra Budapest épségének a viszonylagos megőrzése századrangú ügy volt - egyébként is csak egy gyarmat fővárosáról volt szó.
Kevés híján ötven esztendeig őrizgette egy család a filmeket, amelyeket a mai technika segítségével sikerült előhívni a múltból. Természetes, hogy némelyik így is kissé homályos, sötétebb a kelleténél - azért mindegyikből kiderül, hogy egy háború sújtotta városban vagyunk. Az égnek meredő, tető nélküli falak, a házak oldalán tátongó romos nyílások, az utcákon a kiégett járművek, összehorpasztott villamosok a második világháborút is idézhetnék - pedig 1956. október 23-a után járunk az időben. Vannak olyan épületrészek, amelyeket a hajdani fotós majdnem ugyanabból a nézőpontból többször lefényképezett: szinte szemtanúként követhetjük kockáról-kockára, napról-napra, amint rom lesz a házból. Van, ahol a felvételekből következtethetünk a hozzávetőleges dátumra vagy legalább arra, hogy november 4-e, a fordulópont előtt vagy után készültek, nagyrészükről azonban csak annyi állapítható meg, hogy bizonyosan a forradalom és szabadságharc idején készültek.
A felvételek többsége a harcok két központját, illetve a környező utcákat-tereket ábrázolja. Érdekes és tanulságos séta könyvünkkel a kezükben bejárni a Corvin köz, illetve a Széna tér tájékát és összehasonlítani az elénk táruló látványt a fél évszázaddal korábbival, a békeidők képét a háborúéval.
A történészek némelyike ugyan vitatja, de a többség már nyíltan kimondja: november 4-e, a szovjet megszállás kezdete egyben egy háború kezdete volt, hiszen egy idegen hatalom katonai erővel egy jogilag önálló országot rohant le, a megszállt állam reguláris hadserege és lakossága pedig szembefordult velük. Ez nem lázongás, nem zavargás, nem a csőcselék tombolása a hatalom gyengesége miatt, hanem két állam közötti fegyveres harc - más szóval: háború. Az ezen időszak alatt elkövetett bűnök pedig háborús bűnnek számítanak, vagyis éppúgy nem évülnek el, mint a II. világháború idején elkövetettek. Más kérdés, hogy Nürnberg már volt - az '56-os háború emberiség elleni és háborús bűneinek kivizsgálása, a még élő bűnösök elfogása és megbüntetése várat magára. Jusson ez is eszükbe, miközben az utcákat járják a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára - is - emlékezve.

Haeffler András Vissza