Lassan zárul a kör

Előszó

Úgy érzem, nincs aktuálisabb pillanata egy pedagógus életpálya bemutatásának akkor, amikor búcsút veszünk kétezer év történelmétől. Talán még nem késő. Talán még van annyi időnk hátra, hogy az utolsó órákba, az utolsó percekben méltó emléket állíthassunk annak, aki e viharvert, olykor véres és szomorú eseményekben nem szűkölködő ország legkisebb megyéjében fél évszázaddal ezelőtt állt a fogyatékosok ügye mellé.
Hegyháti Alajost 1950-ben ismertem meg Szomódon, az alma utcai kis szolgálati lakás előtt. Ha a gyógypedagógia ügyének országosan Bárczi Gusztáv állt az élén, az irányítás megyei apostola Hegyháti Alajos volt. E könyvvel különös életrajzot kapnak kézhez a pályatársak. Különleges üzeneteket közvetít e gyűjtemény, mert a levelek és rajzok tartalma végigköveti azt az emberi és szakmai életutat, amelyet bejárt. Feltárja azokat a kapcsolatokat, amelyek szeretett munkahelyéhez, szolgálatához, az abban résztvevő társakhoz kötötték. Alig van e rajzok között olyan, amelyhez ne fűzné valami egészen személyes öröm, vagy megrendülés élménye. A rajzok és levelek szinte mindegyike hol biztatója, hogy örömökben osztozó társa egy-egy pályatárs életszakaszának.
Én Hegyháti Alajosban megyénk egyik legkiemelkedőbb egyéniségének emlékét hordozom magamban nagyon nagy tisztelettel. Olyan emberét, aki egész életpályájával maradandó értékeket helyezett nem csupán Komárom megye, de az ország kulturális életének asztalára. Gondolatban meg annyiszor fejet hajtva vigyázzba állok a kömlődi gyógypedagógus emléke előtt. Vissza