Hagymát hagymával

Előszó

Úgy tartja egy régi mondás, a férfihoz a gyomrán keresztül vezet az út. Elképzelhető, hogy a tájegységekre, országrészekre is igaz ez: megszeretjük őket, ha ott különösen jót, vagy valami olyasmit eszünk, amivel még nem találkoztunk. Kétségtelen, minden kisebb és nagyobb térségnek megvan a saját konyhája, gusztusa, ízlésvilága. Mint azt ez a kötet is bizonyítja, Makó és térsége szintén büszkélkedhet saját ízekkel, amelynek alapja a térségben termő, hungaricumnak számító makói hagyma, ennek minőségét szigorú szabályok írják elő.
Ezt a 17 települést persze nem csak az ebben a könyvben közölt hagymás ételek kötik össze. Az országban az első között alakítottuk meg itt a minta-kistérséget, egy olyan, az ügyintézést, az oktatást, de a mindennapi élet más területeit is javító önkormányzati társulást, amely - reményeink szerint - elősegíti majd, hogy a többi, talán még közös konyhával is büszkélkedő magyar település is kialakítsa az együttműködésnek ezt a rendszerét. Ez a kapcsolat azt is jelenti, hogy egy város ma már nem gondolkodhat a környező településen élők nélkül, egy város hírét, jelentőségét: jelen esetben a konyháját nemcsak a városban, hanem a falvakban élők is alakítják. Gyűjteményük éppen ezért tallóz a makói és a környékbeli háziasszonyok és szakácsok receptjei között. Egy szakácskönyv sosem az a kötet, amelyet az elejétől a végéig elolvasunk. Sokkal inkább olyan, amely időről időre újra a kezünkbe kerül: amikor kicsit túl akarunk lépni a megszokott ételeken, vagy épp nem jut eszünkbe semmi, hogy mit főzzünk a családnak, esetleg olyan különleges alapanyagok kerülnek a kezünkbe, amelyekről nem tudjuk, hogy hogyan kell belőlük finomat sütni, főzni. Egy jó szakácskönyv mindig elhasználódik, gyűrött és sokat forgatott lesz, gyakran a használó saját jegyzetei, észrevételei is belekerülnek. Örömömre szolgálna, ha ennek a kötetnek is ez lenne a sorsa. Vissza