Száz jezsuita arcél I. (töredék)

Előszó

Csaknem beláthatatlan azoknak a sora, akik a rendalapítás idejétől a mai napig a Jézustársasághoz csatlakoztak és benne hűségesen ki is tartottak. Eddigi, de még korántsem pontos, tudásunk szerint is jóval több, mint nyolcvanezer jezsuita fejezte be életét a Társaság tagjaként. E sok-sok ezer áldozópapnak, papnövendéknek és testvérnek az élete a szerzetesi munkakör szokott egyszerű keretei között zajlott le. Legtöbbjük feltűnés nélkül, de annál hősibb lemondással és következetes kötelességtudással teljesítette hivatását az önképzés hosszú évei alatt, a lelkipásztorkodás terén, a művelődés terjesztésében, vagy a házimunkák végzésében. Mióta életük lángja ellobogott, azóta egy-egy kripta vagy a rendi évkönyvek fakuló írásai őrzik emléküket. S mégis, vajmi gyakran megtörténik, hogy az ilyen névtelen vagy alig ismert rendtag sokkal hamisítatlanabbul valósítja és éli a szerzeteseszményt és tisztábban tükrözi a szentignáci lelkiséget, mint sok közismert és ünnepelt nagyság. Épp ezért kellene a nevüknek odakerülnie a rendtörténet lapjaira. Ám a történetírás általában csak a feltűnő és szembeötlő tényeket jegyzi fel és a kiemelkedő személyiségek alakját domborítja ki az események hátteréből. Helyszűke miatt és az áttekintés megkönnyítése végett mi sem tehetünk másként.
Elismert tény, hogy a Jézustársaság a katolikus hit és egyetemes művelődés elsőrangú fáklyahordozóit nagy számban adta. Vissza