Fülszöveg
Minden szervezett társadalomban egy bizonyos idő után a hasznosság elve érvényesül, az azonnali alkalmazhatóság szempontjai alakítják az értékrendeket, ennélfogva a marós, a kőműves, a kereskedő, a segédmunkás, az orvos és a maszek autójavító a társadalom édesgyermeke. A minősítő értékítélet is ezt jelzi, bizonyítja. Már kisebb a mérnök, a pedagógus vagy egy kutató értéke, mert a produktuma sem minősíthető a napi szükségleti skála mércéje szerint.
Költőből, íróból vagy más művészféléből nincs társadalmi szükséglet, ennek ellenére valami ferde kémiai vagy biológiai reakció folytán fölöslegben termeli e kor mindkettőt, s a balga és naiv emberféleség vonzalmát e táj felé az sem képes kiszikkasztani, hogy ma minden korábbi korban sohasem tapasztalt érdektelenség, ellenszenv vagy közömbösség övezi a jelentkezését, nem ritkán még a pályatársak részéről is. Talán a legtöbbjének még a remény legkisebb morzsája sem adatik meg, hogy valaha is felfigyelnek rá.
Ma még megvan a természetnek ez...
Tovább
Fülszöveg
Minden szervezett társadalomban egy bizonyos idő után a hasznosság elve érvényesül, az azonnali alkalmazhatóság szempontjai alakítják az értékrendeket, ennélfogva a marós, a kőműves, a kereskedő, a segédmunkás, az orvos és a maszek autójavító a társadalom édesgyermeke. A minősítő értékítélet is ezt jelzi, bizonyítja. Már kisebb a mérnök, a pedagógus vagy egy kutató értéke, mert a produktuma sem minősíthető a napi szükségleti skála mércéje szerint.
Költőből, íróból vagy más művészféléből nincs társadalmi szükséglet, ennek ellenére valami ferde kémiai vagy biológiai reakció folytán fölöslegben termeli e kor mindkettőt, s a balga és naiv emberféleség vonzalmát e táj felé az sem képes kiszikkasztani, hogy ma minden korábbi korban sohasem tapasztalt érdektelenség, ellenszenv vagy közömbösség övezi a jelentkezését, nem ritkán még a pályatársak részéről is. Talán a legtöbbjének még a remény legkisebb morzsája sem adatik meg, hogy valaha is felfigyelnek rá.
Ma még megvan a természetnek ez a szabadsága, bár a gyakorlati emberek nyilván elképzelték már, hogy génsebészettel irányítják majd, milyen emberféléből mennyit is igényel a társadalom. Talán azt is elképzelték már (hiszen annyi mindent elképzeltek), a biológia fejlődése lehetővé teszi nem is olyan távoli jövőben, hogy a ma még a persona non grata kategóriájába sorolható személyeket is a társadalom hasznos tagjaivá lehessen átalakítani. Vagy már a fogamzást követően a kötelező genetikai vizsgálatokkal gondoskodni lehet arról, hogy csakis olyan emberpéldányok szülessenek meg, akiknek a DNS-kódja ép információkat tartalmaz, akik egyértelműen kívánatosak a társadalom céljaira. Ha ez nem biztosítható, akkor elveszik az egyéntől a születés jogát.
Ma még nem tudjuk, mi az a fals kémiai reakció, amely emberek százait vezeti erre a nemkívánatos ösvényre, a művészet területére, e mindenki által tudott, ingoványos terület közepébe. Ma még nem tudjuk az okát, csak az eredményt ismerjük, hogy az élet törvényeinek belső erővonalrendszere mindennek és mindenkinek meghatározza az útját és ennek a hatására az irodalom és mindenfajta művészet példátlan bűnbeesésének vagyunk részesei és tanúi. Ma még nem tudjuk a törvények hatását felmérni, pusztán annyit tudunk, hogy a persona non grata kategóriájába sorolható emberek léteznek, itt vannak és tevékenykednek.
A születésem dátuma 1935, csaknem tizenöt éve írok novellákat és elbeszéléseket.
Vissza 
