Hajlékot kereső Thália

Előszó

Az előzmények
Marosvásárhely bennszülött polgárai nem csekély büszkeséggel szokták emlegetni, hogy az ő szeretett városukat még Mátyás király emelte Zekelvásárhel néven Oppidum, azaz város rangra. Az "igazságos" reneszánsz uralkodó Bécs felé előnyomulóban Hainburg várát ostromolta éppen - 1482-ben - és az ostromló táborból bocsátotta ki első szabadalomlevelét, mely a város lakóit az országos vámfizetés alól, a falai közt élő nemességet a fejadó alól mentesítette, és három országos sokadalmat engedélyezett a város számára. Még Mátyás uralkodása éveiben Vásárhely városa az önkormányzati jogoknak egész sorát vívta ki. A báros polgárai között peres ügyekben a város tanácsa ítélkezett azontúl, és nem Marosszék kapitánya. Piacán a szász városok kereskedői nem árulhattak. Lakói csak az ország határain belül tartoztak táborba szállani, és mindennemű vámfizetés alól - Mátyás 1486-ban kelt rendeletével - örök időkre mentesítést nyertek.
Köztudomású, hogy ebben az évszázadban az uralkodók - hogy hatalmukat az egymással vetélkedő, a központi hatalmat és az országos érdeket semmibevevő hűbérurakkal szemben megszilárdítsák - a városok polgárságára igyekeztek támaszkodni. Mátyás hatalma már állandó hadseregre, a fekete seregre épült, melynek fenntartását állandó jellegű kincstári bevételek tették csak lehetségessé. A városi kézműves és kereskedő polgárság, ha az uralkodó védelme alatt a nagy hűbérurak gyakori rajtaütéseit, sarcolásait nem kellett elszenvednie, a kincstárral szemben rárótt kötelezettségeket készségesen viselte, az állandó hadsereg szükségleteit idejében előállította... Vissza