Lev Tolsztoj

Fülszöveg

Tolsztoj Gorkijjal a tragédiáról folytatott beszélgetése során egyszer a következőket jegyezte meg: "Az ember kibírja a földrengést, a járványokat, a betegségek szörnyűségeit, a lélek összes kínjait, de minden időben a hálószoba tragédiája volt és lesz számára a leggyötrelmesebb tragédia." Tolsztoj érdeklődése a "hálószoba tragédiájáról" fokozatosan az orosz társadalom tragédiája felé fordul. Művészete magán viseli a régi társadalom elhalásának és az új születésének tragikus jegyeit. Felismerte, hogy az új értékek keletkezésének velejárója a régiek pusztulása, de az újé a meghatározó szerep. Az elemzés feltárja Tolsztoj regényeinek életigenlő és humanista pátoszát a történelmi konfliktusok megoldásában, különös tekintettel a halál ábrázolásának művészetfilozófiai funkciójára, valamint a művekben kifejezett tragikum és katarzis természetére. A tragikum Tolsztojnál műfajteremtő minőséggé válik, rányomja bélyegét regényeinek struktúrájára.
A könyv szerkezeti felépítése nyomon követi az író eszmei-művészi kibontakozását: kísérlet az ember és a világ kettéshasadt egységének helyreállítására (Háború és béke), a szintézisteremtés lehetetlensége (Anna Karenina), egy új, magasabb összhang távlatai (Feltámadás). A kutató figyelmének középpontjában a nagyregények állnak, de ott, ahol a téma kifejtése érdekében szükséges, a "köztes műveket" is tárgyalja. Vissza