Hajtűkanyar

Fülszöveg

A szerző - aki többször vallotta magát „vidéki urbánusnak" - arról is nevezetes, hogy időnként más-más városban tűnt fel, így próbálva tágítani a hazai, szűkös életkereteket. Igaz, a rendszerváltás táján tartósan letelepedett Fehérváron, ahol folyóiratot szerkesztett, könyveket adott ki. Ez a megállapodottság 2003-ban ért véget, amikor - hazafelé tartva - szülővidékére költözött, és Zalaegerszegen a Pannon Tükör főszerkesztőjeként folytatta az irodalomszervezést, szerkesztést, könyvkiadást. S közben makacsul írta humorral átszőtt, kritikus hangú, groteszk-ironikus hangú verseit. Az új termés egy része a félrebeszéd című kötetben jelent meg, 2009-ben. Ám a késő őszikék korszaka nem zárult le, alkotókedve nem apadt el, s újabb tónusokkal sikerült bővítenie jellegzetes témaköreit. Az új kötet fő motívuma az idő: a mulandóságba vetett ember „kalandjainak", hányattatásainak és partra érésének pillanatai. S a befejezetlenség érzete, amivel az egyéniség szembesül - valami teljességre, egészre, kerekre áhítozva. A költő nem tagadja meg a korábban is mívelt közéleti költészetét, a rendszerváltás ethoszának számonkérőjeként benyújtja (erkölcsi) számláit azoknak, akik visszaéltek (és visszatértek), anélkül, hogy bármit is tanultak vagy felejtettek volna...
A hazatérés élménye mégis megnyugvást jelent, a „megérkezés" Pannóniába, földrajzilag és kulturális-történeti értelemben, a gyökerek felfedezése, s az azokhoz való szoros, eltéphetetlen kötődés, ragaszkodás. A visszatalálás a régi (gyerekkori-ifjúkori) „lábnyomokba", a katartikus „emlékpróbák" a múlt fénylő, feledhetetlen pontjainak felidézése - megteremti azt a (kulturális) értékfolytonosságot a meg-megszakadó intervallumok, drasztikus változások közepette, ami kárpótlás a múlt hajszoltságaiért. A legvalószínűtlenebb „hajtűkanyarokban" is...

Péntek Imre a Kilencek költői csoportjával indult, az 1969-ben megjelent Elérhetetlen föld-ben még Molnár Imreként szerepelt. Első versesköteteit a Magvető Kiadó adta ki. (Éjféli pályaudvar, Édesség anti-reklám, Lemondóka) Újságíróként és irodalmi lapok szerkesztőjeként dolgozott Miskolcon, Veszprémben, Szombathelyen. A rendszerváltás időszaka Székesfehérváron érte, ahol 1990-ben megalapította az Árgus című folyóiratot, amelynek 2003-ig főszerkesztője volt. Itt jelentek meg a Holt verseny és a Vi(g)aszkereskedés című könyvei.
A Széphalom Könyvműhely adta ki gyűjteményes kötetét Kényszer & képzetek címmel. 1994-ben József Attila-díjjal ismerték el irodalmi és szerkesztői munkásságát. 2003-ban Zalaegerszegre költözött, s a Zalai Írók Egyesülete megválasztotta elnökének és a Pannon Tükör főszerkesztőjének. (Az egyesület 2007-ben Pannon Írók Társaságává alakult.) 2009-ben, a társaság kiadásában jelent meg a félrebeszéd című kötete. Tanulmányaival, kritikáival és képzőművészeti írásaival a Pannon Tükör mellett más lapokban is találkozunk. Vissza