Halak kertje

Fülszöveg

Szakács Eszter nevét a Stádium és más folyóiratok olvasói is jól ismerik. Versei negyedik éve jelennek meg. "Ki ez az erőteljes, eredeti hangú költő?", kérdezte magánlevélben egyik legnagyobb élő költőnk az első versközlések után. A költészet önerejének nagyszerű megnyilvánulásának érezzük ezt az érdeklődést. A kontinuitás valósul meg benne, amit Babits Mihály úgy fejezett ki, hogy a költők korokon át egymásnak nyújtják kezüket. De a dalai láma utódlásának, a gyermek kiválasztásának tibeti misztériumára is gondolnunk kellett, sajnos mert a költészet is tibeti helyzetbe került. Már-már merőleges jégfalak rekesztik ki a mai világból. De saját földjén is rabságba vetették: belül is tele van a maga megszálló kínaijaival. Keresztül-kasul idegenek és ügynökeik uralkodnak benne. Ezen a mélyponton szerencse, hogy nem a tegnap és a ma meglehetősen azonos költőcsinálói bábáskodnak Szakács Eszter körül. A Stádium - élve saját megszenvedett szabadságával - elérkezettnek látta az időt Szakács Eszter verskötetének megjelentetésére. Éppen most, a könyvterjesztés teljes összeomlása után. Talán ez mégsem azonos az utolsó versolvasók eltűnésével. Szakács Eszter életrajza kurtább József Attiláénál, mert még nem sikált hajópadlót. A pécsi könyvtárosnő huszonévesen szeretné hinni: előtte a világ. Valódi élete: költészete. Mivel költő. Hogy jó költő-e? Ha nem volna jó, akkor hogy lenne költő? Ha pedig jó, olyan, mint egy természeti jelenség. Olykor olyan jó, hogy ha angolul írna, az ottani költőimitátorok - irigységükben - máglyát raknának alá, mintha Szent Johanna volna. Lehet, hogy a magyar (angolt, franciát, németet másoló) versimitátorok se fogják Szakács Esztert kardallal fogadni. Azt a máglyát itt is alágyújthatják. De Ön, kedves Olvasó, verseit megismerheti, megszeretheti - és sérthetetlenné avathatja. Vissza