Halálos együttérzés

Fülszöveg

mm
i '
Több mint negyedszázada kezdtem feltárni ezt a történetet, s az eltelt idő felezőpontján összegeztem kutatásaimat Povl Bang-Jensenről szóló könyvemben. Annak a dán diplomatának a sorsát rekonstruáltam, aki a „magyar ügy" - ami az ENSZ-ter-minológia szerint a magyar forradalmat, majd annak leverését jelentette - egjók legfontosabb szereplője volt, s aki nemcsak tevékenységével, hanem egész sorsával, majd tragikus halálával is rávilágított azokra az ellentmondásokra, amelyek jelentősége nemcsak egy sorsban, hanem sorsok tömegében mutatkozott meg, nem utolsósorban a világszervezet sorsában is.
Az 1956-os forradalom fényes tizenhárom napját igencsak sötét évek, évtizedek követték. Könjnremben a vérbosszú, a terror időszakának egy igen fontos - és az újabb dokumentumok fényében különösen megrendítő - aspektusát vizsgálom: mit tett, illetve mit nem tett az ENSZ, továbbá mit túrt, sőt mit idézett elő a kádári bosszúállás során. Másképpen fogalmazva: miként vált pragmatikus... Tovább

Fülszöveg

mm
i '
Több mint negyedszázada kezdtem feltárni ezt a történetet, s az eltelt idő felezőpontján összegeztem kutatásaimat Povl Bang-Jensenről szóló könyvemben. Annak a dán diplomatának a sorsát rekonstruáltam, aki a „magyar ügy" - ami az ENSZ-ter-minológia szerint a magyar forradalmat, majd annak leverését jelentette - egjók legfontosabb szereplője volt, s aki nemcsak tevékenységével, hanem egész sorsával, majd tragikus halálával is rávilágított azokra az ellentmondásokra, amelyek jelentősége nemcsak egy sorsban, hanem sorsok tömegében mutatkozott meg, nem utolsósorban a világszervezet sorsában is.
Az 1956-os forradalom fényes tizenhárom napját igencsak sötét évek, évtizedek követték. Könjnremben a vérbosszú, a terror időszakának egy igen fontos - és az újabb dokumentumok fényében különösen megrendítő - aspektusát vizsgálom: mit tett, illetve mit nem tett az ENSZ, továbbá mit túrt, sőt mit idézett elő a kádári bosszúállás során. Másképpen fogalmazva: miként vált pragmatikus közönyével és bürokratikus tétlenségével a kommunista hatalom bűntársává? A világszervezet ugyanis retorikájában egjmttérzést mutatott az elnyomottak iránt, bátorítva ezzel mindazokat, akik az ENSZ-ben a reménység, a politikai változás letéteményesét, a nemzetközi figyelem garanciáját látták, ám gyakorlatában kiszolgáltatta őket elnyomóiknak.
Az eddig feltáratlan források kutatása nyomán sok mindent megtudhatunk az ENSZ tehetetlenségéről a drámai pillanatokban, Hammarskjöld főtitkáu? kísérleteinek kudarcáról, majd mind njólvánvalóbb közönyéről. A „magyar ügy" feltáráséira 1957-ben létrehozott különbizottság összetételéből, mandátumából, működéséből adódó megann5á problémája rajta hagyta bélyegét a bizottság jelentésén, amely az események befolyásolása helyett azok leírásává sUányult, míg az ezzel eltelt idő a kádári „konszolidációnak" kedvezett.
NAGY ANDRÁS Vissza