Függőség, tárgykapcsolat, viszontáttétel

Előszó

Előszó A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület nyilvános tudományos előadásainak immár második kötetét tartja kezében az olvasó. 1991-es újraindítása óta a havi egyszeri "szombat" természetes gyakorlattá vált; 93-94-ben ugyanúgy folytatódik, mint az előző években. A mostani kötet anyagául a 92-93-as akadémiai év előadásai szolgálnak. A tanulmányok tükrözik a szerzők egyéni érdeklődési körét, egyedi látásmódját. A pszichoanalízis, miközben differenciált modellt fejlesztett ki a személyiségről, a személyiség működéséről, a terápiás folyamatról alkotott elméletében kezdettől a kapcsolatot helyezte a középpontba. Kulcsfogalom az áttétel, kölcsönpárjával, a viszontáttétellel; annak felismerése, hogy az itt és most magatartást, viszonyulást élettörténetileg korábbi, bensőleg rögzült viselkedések, viszonyulások módosítják. Ez a felismerés kezdettől fogva kétszemélyes pszichológiává tette a pszichoanalitikus terápiát. A tárgykapcsolat-elméletek kidolgozása talán a legfontosabb fejlődést jelenti a pszichoanalízisben Freud halála után. Differenciált vázat ad a belső pszichés folyamatok és az interaktív folyamatok között. Magyarázó erejét mutatja, hogy a tárgykapcsolat-elméletek óriási lökést adtak az ödipális korszaknál előbbre visszavezethető pszichopatológia, a korai gyökerű személyiségzavarok megértéséhez, valamint a standard analízis szükséges technikai módosításához. A kötetben szereplő minden egyes tanulmány él a tárgykapcsolat-elméletek nyújtotta lehetőségekkel, amikor választott témáját kidolgozza. Vannak, amelyek kifejezetten ezekre építenek, míg mások kiegészítésképpen használják eredményeiket. A munkák külön értéke a világos, a nehéz anyag megértését nagyban segítő nyelvezet, az élő esetrészletek, ami megkönnyíti, hogy az olvasó saját tapasztalataival tudja ütköztetni a kötetben leírtakat. Vissza