Pedagógusképzés 2009/2-3.

Előszó

2008-ban Pléh Csaba szerkesztésében megjelent a Pedagógusképzésnek egy tematikus száma, amely a nevelés és az új idegtudomány kapcsolatával foglalkozott. Ezt a hagyományt folytatjuk, egyrészt új tematikus számmal jelentkezünk, másrészt a kötet tanulmányai a tanulás sokszínű világának a nevelés szempontjából fontos, illetve új problémáit, megközelítésmódjait tárgyalják. Arra törekedtünk, hogy olyan témákat elemezzünk, amelyek nem csak azt érzékeltetik, hogy az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben átalakult a „tanulás tudománya", hanem azt is, hogy ez mélyen befolyásolta, befolyásolja a nevelés gyakorlatát különféle szinteken, színtereken.
Napjainkban jól érzékelhető, hogy a tanulás eredményességének problémáival nem csak egyéni és/vagy osztálytermi szinten szükséges foglalkozni, ti. az e téren fellépő kihívásokkal szembe kell néznie az oktatáspolitikáknak is. Halász Gábor tanulmánya a sikeres országok tanuláscentrikus oktatáspolitikáinak konkrét sajátosságait mutatja be, különös figyelemmel arra a törekvésre, hogy sor kerüljön mindenegyes tanuló „autentikus" tanulására. Az eredményes oktatáspolitikák felhasználják a tanuláskutatás új eredményeit, s Nahalka István tanulmányában ezeket, a pszichológiában és a pedagógiában megjelent új megközelítéseket, tendenciákat tekinti át erősen koncentrálva a mai gyakorlati problémákra, következményekre. Sokféle tapasztalatot szerezhetünk arról a hazai pedagógiában, hogy elhanyagoljuk a pedagógiai jelenségek kulturális aspektusait, s Győri János munkája éppen azt mutatja be, hogy a kultúra egyes alapvonásai miképpen tükröződnek a formális oktatásban, a tanulás és a tanítás milyen szoros kapcsolatban áll a kulturális kontextussal, amelyből létrejött, és amelyért működik. Vissza