Hallottad a szót?

Fülszöveg

Jánosy István már évekkel ezelőtt belépett - Hubay Miklóssal, Mészöly Dezsővel, Mészöly Miklóssal, Rába Györggyel és másokkal együtt - a magyar irodalom nagy öregjei közé. Az övék az utolsó olyan nemzedék, amely már 1945 előtt megkezdte a maga írói eszmélkedését. Utóbb azonban sokat kellett még küszködnie, hogy művészetét kiteljesíthesse, hisz sohasem tartozott a kommunista kultúrpolitika kedveltjei közé. Nem is csoda. Jánosy Istvánnak sem Marx és Engels, Lenin és Sztálin voltak a vezérlő csillagai, hanem Jézus és Mária, a nagy görög drámaírók és Platón, Milton és Rákóczi, Tolsztoj és Gandhi, nem szólva C. G. Jungról, akit a mélylélektanban választott mesterének.
Jánosy nemcsak kitűnő költő, műfordító, hanem elsőrangú esszéista is. Különösen közel áll szívéhez India évezredes kultúrája, miként ezt a mostani új tanulmánykötete is bizonyítja. Sok fontos mondandója van a hindu és a keresztény etika összecsengéseiről, megújuló aktualitásairól is. Tovább a modern pszichológia egzisztenciális útmutatásairól, s nem utolsó sorban olyan művészekről, költőkről, írókról, akikben rokonlélekre talált.
Ebben a mai tanácstalan, tétova világban Jánosy István kitartóan keresi az ót és szellemtársait eligazító jeleket, s amit meglátott, azt siet felmutatni, másokkal is megosztani. Ezért kérdezi, Arany János egyik versére utalva: Hallottad a szót? S ezért mondja rendületlenül a maga igazságait, amelyek a múltat sem tagadva-feledve építik bennünk a jövőt. Vissza