Hallucináció nem Hallucináció

Előszó

Üzemanyag nélküli valódi természetünk
Az aktivistákat figyelve, időnként olyan érzéseim vannak, hogy úgy eltűnnék innen, el, valahová, ami fiatalkoromban fel sem merült bennem, most meg vén fejjel többször gondolok erre. De északra nem mennék, mert nehezen viselem a télikabátot, s már a meleget sem bírom, csak a mérsékelt, zakós-pulóveres időjárásokat tudom elviselni. Mindig azt képzeltem, hogy fiatalon fogok meghalni, de tök nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt az ember a fejében elképzeli. Aztán meg csak csapong az ember, hogy hol lenne a jó, ahol a saját bőrében tudna lenni, mert a saját bőrünkben a legjobb, és ha ott van, akkor meg totál mindegy, hogy hol van az ember, de hát az élet ritkán kegyes. Úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna az, amire tegnap még nem emlékezhettem. Van egy kis saját projektem, de jobbára teljesen eszement: hogy úgy tűnjön el az ember, mintha itt sem lett volna, kitörölve magát az összes emlékezetből, irgalmasan megkavarva minden számításba jöhető létezés látszatot és felületet, ami biztos kiemeli majd, hogy ez a tapasztalat egy jó adag tapasztalaton túli karaktert is hordoz magában, s valószínű, hogy mélyre hatóan hatékony is a maga módján, mert a többi úgy is el van ásva egy olyan helyre, ahol ezt senki sem találja meg, és ha mégis, akkor sincs nagy probléma, mivel az bele van kalkulálva, hogy mindenki az ismeretlenségből jön, és az ismeretlenségbe megy vissza.
feLugossy László Vissza