A Kárpát-medence miocén ősföldrajza (dedikált példány)

Előszó

A Kárpát-medence és környékének ősföldrajzi térképei szerkesztésének alapjául Magyarországon a Mecsek hegység (25 000-es), Bakony hegység (40 000-es), Börzsöny-Dunazug (50 000-es), Nógrád-Cserhát (25 000-es), Budapest (40 000-es), Mátra, Tokaj (50 000-es), Mátra-Bükkalja (100 000-es), Bükk (100 000-es), Aggtelek-Rudabánya (25 000-es) térképlapok, a 200 000-es országos áttekintő térképlapok, Hámor G., Halmai országos 100 000-es neogén ősföldrajzi térképei (kézirat), valamint Magyarország Földtani Atlasza (500 000-es) földtani, alaphegységi, tektonikai, kainozoos féregszem, pannóniai s.s. és s.l. térképváltozatai szolgáltak. Alapvetően támaszkodtam a hazai országos földtani alapfiirás- és alapszelvény-hálózat, továbbá válogatott szénhidrogén-, víz- és egyéb nyersanyagkutató fúrások revideált alapadataira és a hazai litosztratigráfiai (formáció) rendszerre. A környező országok területén általában 500 000-es térképanyagokra (kivéve Ukrajna-Kárpátalja), ritkábban 75 000-100 000-es tájegységi földtani térképekre támaszkodhattam (Stájer-medence, Bécsi-medence, Ipolyvölgy). Ahol hálózatos kiadású részletes (25 000-50 000-es) földtani térképek rendelkezésre álltak (Szlovákia, Románia, részben Ausztria, Csehország és Lengyelország), azok adatsorait is hasznosítottam. Jelentős előzménynek tekintettem a „Közép- és Kelet-Európa neogén ősföldrajzi atlasza" c. térképművet (Hámor G. főszerk. 1987), amely 11 ország közel száz szerzőjének nem mindig koherens eredményeit foglalta össze 7 időközre. Utóbbiak részletessége és ellentmondásai indítottak részben a három miocén főemelet szerint összevont értékelésre és ábrázolásra (Hámor G. et al. 1987, Hámor G. 1997b). Szerencsés körülmény volt az IGCP 25. projekt összefoglalt eredményeinek publikált megjelenése (Steininger et al. szerk. 1985), amely a nagyobb kifejlődési területek meghatározásán és típusszelvényeinek vizsgálatán alapult. Személyes és több magyar kutató aktív közreműködésével alkalmunk volt mindmáig élő kapcsolati rendszerben kölcsönös helyszíni bejárásokra és viták során kiérlelt konvenciók kialakítására. A természetszerűen fennmaradt nyitott kérdések eldöntésének egyik lehetséges megközelítési módját hivatott jelen atlasz és magyarázókötete bemutatni.
A térképszerkesztés filozófiája a legkisebb ellentmondás elve volt a rétegtan, faciológia, formációelterjedés szempontjából. Az egyes időegységeket a geodinamikai determináció prioritása alapján tér-idő szemléletben, a földtani nagyciklusok maximális térbeli elterjedésének dokumentálható kijelölésével végeztem - regionális lepusztulást a legritkább esetben feltételezve és ábrázolva. Ennek során a fáciesövek parttal párhuzamos záródásának elvét kizárólagos következetességgel alkalmaztam. Vissza