Egyetemes irodalomtörténet főbb vonásokban I. (töredék)

Előszó

A kiadócég megtisztelő felszólítására átnézett e második kiadás a kis munka céljának megfelelően ugyanazon elveket vette figyelembe, mint az első. Segédkönyv akar lenni a nagyközönség s a tanulóifjuság, azok számára, akik nagyobb, rendszeres munkát nem olvashatnak. A mű lényegében alig változott. Az érdemes szerző beosztását nagyjában megtartottam, ahol szükségesnek mutatkozott, csiszolni próbáltam a stilusát, kevésbbé jelentékeny írók megemlítését elhagytam, hogy a nevek száraz felsorolását a lehetőséghez képest kerüljem. A magyar kapcsolatokat, ahol a hely megengedte, mindig szem előtt tartottam. Általában pedig arra törekedtem az átdolgozásnál, hogy az irodalmak egymásra való hatását s így az irodalom szerves életét is - amennyire ily vázlatban lehet - megmutassam az olvasónak. Ehhez képest leginkább az első és a harmadik füzet változott. Az elsőben a nemzeti irodalmak kialakulásáról esvén szó, a legrégibb irodalmakat egy bevezetésben foglaltam össze, rámutatva szerepükre, mely a mai népek irodalmának születésekor részük lett. A harmadik füzetben pedig a XIX. század irodalmából a legujabb korét különszakítottam - ezt egy külön füzetben fogom tárgyalni - s az így nyert helyet felhasználva, megpróbáltam a megmaradt résznek itt-ott a túl sok név felsorolásából eredő szárazságát eltüntetni.
A forrásművek között fel kell sorolnom a Heinrich Gusztáv szerkesztette Egyetemes Irodalomtörténet eddig megjelent négy kötetét, Pintér Jenő jeles irodalomtörténetét, Scherer és Bartels német irodalomtörténetét.
A helyesírás az iskolai helyesírás szabályait követi; a tulajdonnevek, ha oly nyelvből valók, mely a latin betűket használja, eredeti alakjukban, egyébként a kiejtés szerint, a görög tulajdonnevek latinosra átírva jelennek meg.

1917 február havában. Dr. Gálos Rezső Vissza