Hangok komédiái

Fülszöveg

Az író a hangjátékról:
"Ősi műfaj. Elemei a rádió felfedezése előtt több ezer évvel megtalálhatók. Az Oidipuszt behunyt szemmel - vagy vakon - is végig lehetett nézni. Szophoklész szavaiban nap süt, színek bomlanak, csillagok szórják fényüket, a múlt sötétségéből tájak, végzetes események rohannak a jelenbe. Shakespeare is szavakkal lobbant fel fáklyafényt, veronai holdat. Szereplői a színhelyeket és színváltozásokat éppen úgy szavakkal hozzák a közönség tudomására, mint a rádió narrátora.
A hangjáték minden eleme szavakból épül. Ennyiben hasonlít a színházra.
A rádiójátékok többsége színpadon is előadható, föltéve, ha a rendező nem teszi látvánnyá azt, amit a mű szavakkal megteremtett. A színteret éppen úgy a néző képzeletére kell bízni, mintha rádióból hallgatná. Beckett, Ionesco, Pinter számos színpadi műve rádiójáték vagy annak színpadi transzponálása.
Nekem a teljes drámaalkotás élményét adja a hangjátékírás. Igaz, személyes vallomásszerű mondanivalóm okán kicsit a novellaírás örömét is érzem. Gondolom, ez a kettős élmény az olvasótól sem lesz távol.
Remek érzés, amikor az ember maradéktalanul rábízhatja magát, humorérzékét, képzeletvilágát anyanyelvére. Trükkök, fogások, ravaszságok nélkül teremteni, ez az eszményem minden műfajban. Hangkomédiáim ezért is kedvesek számomra. Szabadon garázdálkodhatok a nyelv világának határtalanságában. Más szóval, lelki világunk groteszkumaiba hatolva teremthetek komédiákat. Ezt az élményt és mulatságot kívánom átadni olvasóimnak."
(Gyárfás Miklós) Vissza