Hangtechnika amatőröknek

Előszó

A hetvenes években jelentős fejlődés következett be a hazai hangtechnikában. Bár a hazai elektroakusztikai készülékgyártás elmaradt a világszínvonaltól, a külföldi készülékek behozatala meggyorsult, s ezáltal sokkal fejlettebbé vált a hazai amatőrök és közintézmények hangtechnikai készülékállománya, mintha csak a magyar gyárak termékeire támaszkodtak volna.
A korszerű készülékek szélesebb körű elterjedése magával hozta a Hi-Fi és a sztereo hangközlés térhódítását is. Igaz ugyan, hogy az európai színvonal ismeretében ezen a téren még jelentős technikai pótolnivalóink vannak, mégis tény az, hogy a hetvenes évek végén a magyar amatőrök és a kulturális intézmények birtokában lévő összes hangközvetítő és -rögzítő készülék egyharmad része már alkalmas Hi-Fi minőségű sztereo hangvisszaadásra.
A korszerű és jó minőségű készülékek alkalmazása és elterjesztése azonban magával hozott egy sajátos problémát: a felhasználók és a tulajdonosok kezelési és használati tájékozatlanságát.
Nem is olyan régen, nyolc-tíz évvel ezelőtt még egyszerű felépítésű magnók, lemezjátszók és rádiók kerültek ki, főként magyar gyárakból. Az egyszerű kivitelű, hat-nyolc kezelőszervet tartalmazó BRG vagy Terta magnón nevelkedett amatőrök számára bonyolult repülőgép-műszerfalhoz hasonlít egy-egy Akai vagy Sony kazettás vagy orsós magnó, a huszonöt-harminc kezelőszervvel.
Az említett példa csupán egy a sok közül. A sok modern hangtechnikai készülék kezelése, üzemeltetése és szolgáltatásainak rendeltetésszerű kihasználása sok műszaki ismeretet igényel. Vissza