Hanna nagy utja

Előszó

Részlet a könyvből:
"A falu elején volt a zsidótemplom. Külsőleg nem látszott templomnak. Szalmatetejü ház volt, mint a többi. Hosszu épület, amely két aprókockás ablakkal sanditott az utra. Tetején korhadt a szalma és a kéménye mellett pipitér viritott.
Az udvar legvégén rozoga lépcsők vezettek a férfitemplomba. Nehány lépéssel odébb a női templom feljárata volt. Belülről a kettőt félméter magasan fal, azután kockás lécezet válaszotta el egymástól. A ház ucca felé eső részén volt a kántor lakása. Egy szoba, egy konyha.
Nem volt nehéz mesterség itt a kántorság. A faluban három zsidócsalád lakott mindössze. Ugy, hogy szombatonként az istentisztelethez szükséges tiz férfi sem gyülhetett egybe. A kántor minden teendője tehát abban merült ki, hogy a három család számára a baromfit saktolta kopott halefjével. De aztán az őszi nagy-ünnepeket annál sulyosabb feladat várt a kántorra. Ilyenkor három napon át ott állta frigyszekrény mellett és, mig pupos háta szinte felmagasztosult a szentkendő fekete-csikos gyapja alatt, torz száján a zsidófaj nagyszerű fájdalmasságával, kiáltó keserüségével zsongtak elő az imádságok. Fehérbe öltözötten, fehér gyolcssapkával a fején, hajlongott, verte a mellét, és, ahogy a bársonyba-bugyolált pergamen-tekercseket végigcepelte a padsorok között, nagyokat szippantott a feléje nyujtott tubákos dobozokból. mert ezeken a napokon az öreg padok megteltek hivőkkel. Messze falvakból felbatyuzott kocsikkal jött ide a zsidóság. Az üléskosarak tele voltak élelmiszerrel. Zeller-mártásban uszkáló baromfi-hus, zsirba fagyott pecsenyék rejtőztek a bekötözött kosarakban, mellettük, fehér szalvétába takarva, zsufolódott a rengeteg mézes-sütemény, pitte, meg mákkal meghintett fonott kalács." Vissza