Hannibál föltámasztása

Előszó

HANNIBÁL FÖLTÁMASZTÁSA

Móra Ferenc művészete klasszikussá a fehér-terror s a bethleni konszolidáció idején érlelődött. A korabeli kritikusok általában írásainak azokat az elemeit méltatták figyelemre, melyek a rendszer szempontjából a legártatlanabbnak látszottak. Írónkat a játékosan derűs, szelíden szomorú humor mesterének tartották, pedig humora korántsem ártatlan. Van benne megbékélő szeretet, fájdalom, rezignáció, de van benne - s leggyakrabban ez van - nevetésre torzult sírás. Nevet, hogy ne kelljen sírnia, mert kétségbeejtő látvány a korabeli magyar élet panorámája. Iróniára nem is olykor-olykor, hanem elég gyakran bukkanunk karcolataiban. Mint kritikai realista marja iróniájának savával az ellenforradalmi ideológia jegyében kialakult társadalom uralkodó eszméit. Az irredentizmus, a » kultúrfölény a »népjólét«, a faj védelem gondolata nyomban hitelét veszti, s a maga üres, ámító és hamis voltában tetszik meg, ha ő szól róla.
Ez az irónikus látásmód késztette arra, hogy koráról átfogó szatirikus képet fessen.
1924-ben vállalkozott is e feladatra. A »Világ« című napilap kérésére egy regényt irt "Hannibál föltámasztása" címen. A regény azonban a Horthy-rendszer idején nem jelent meg. Az író úgy tudta azért, mert kézirata kézen-közön elveszett. Az igazság pedig az, hogy a család, a rokonok és a jóakarók rejtették el Móra elől, mert attól tartottak, hogy kinyomatása miatt kellemetlenségek és zaklatások szakadnak a nyakába. Vissza